Ágota  László

Könnycsepp

Könnycsepp csorog az arcomon,

az élet fájdalma bekopog az ablakon.

Szemembe mondja keményen,

eltelt az idő ember, jön az enyészet.

Sorsod mi meg lett írva lassan véget ér,

tudom az életed fájó volt és kemény.

Gyermekként elhagyott anyád,

ez fájt nagyon, Tied lett a magány.

Mások neveltek fel és nem a szüleid,

szerettek Ők, de nem érezték át tetteid.

Magányos voltál és sokszor oly egyedül,

párnádon sírtál, míg kint a tücsök hegedült.

Ágota László

Búcsú Cipőtől a Republic számainak felhasználásával.

Messze jársz már,

hol csendes, békés a világ.

Az ismeretlenségből,

tekintesz le ránk.

Felhők fölött

magasan jársz,

hol madarak szállnak.

Csillagok, csillagok

mondják el Neked,

merre jársz, hol lehetsz?

Fent az ég lent a föld,

szeretünk téged valamiért.

Akkor is, ha elmentél

szabadon jársz ott,

hol megbékélt

számodra a világ.

Ha még egyszer láthatnánk,

ha még egyszer itt lennél,

nem kép lennél és szép emlék.

Hankovszki Ilonka

Ez mennyei ajándék

Szép a szó leírva, egy mesés képzelet,
Ott hordozza az álmom a csillagok felett,

   Úgy repül mint a sas, bátor, oly merész,
Álmodva új jövőt a nappal szembenéz.

A lelkét nem tagadja mi örök szenvedély,
Ha két szemébe nézel egy remegő személy,
De a szó leírva olyan hatalmat ad,
Úgy indítsa a lelket mint zúgó áradat.

Leírom hát az érzést, hogy mért remeg a toll?
Ha majd kezedben tartod tán szívedig hatol,
Őszinte gondolat mi semmit nem takar,
Bízom benne, hogy nem lesz elsárgult avar.

Ágota László   

Hercegnőm

Hercegnőm jöjj velem,

fogd meg a két kezem.

Repüljünk a széllel,

szálljunk a messzeségbe.

Tekintsünk le a földre.

Nézzük a sok szépet,

a hegyeket, az erdőket,

a réteket, és a völgyeket.

Szállunk a szélben,

az öreg napsugárzó

fénnyel tölti el lényünket,

melegséggel töltve testünket.

Alattunk bárányfelhők

játékosan vonulnak.

Szétrebbennek az égen,

mindig más formát öltve.

Siklunk, mint a fecskék,

a templomtornyok között.

Ágota László  

Elszenderedő élet

Életem lassan elszenderül,

madárdal, mely elcsendesül.

Rámereng a gyarló világra,

képzeletben fentről tekint le a tájra.

Színesen virágzó mezőket nézi,

magasba nyúló bérceket könnyezi.

Becézi a gomolygó fellegeket,

éhségtől szenvedő gyermekeket.

Az elvakult hitnek hadat üzen,

mely kacagva uralkodik a népen.

Szathmáry Olga Ottília

Adj Uram…

Uram! Adj nékem boldogságot!

Szívem tűz perzselte mező.

Hiába süt a nap delelőn.

Kietlen réten botorkálok most.

Boldogságot adj nékem Uram!

Végtelen szomorúság bennem tanyáz.

Talán soha nem tér vissza már szerelem-láz.

Sikolt párját vesztett galamb magányom.

Nékem Uram, terem-e még boldogság?

Szerelem bódító, keserű poharát kiittam.

Új kelhely borát kóstolja-e még szám?

Drámaíró-pályázat 

Gróf Esterházy Jánosról

Gróf Esterházy János XX. századi történelmünk kivételes, a legutóbbi évekig feledésbe borított alakja. Nemzetünk önképéhez élete és sorsa ismerete megkerülhetetlen, s hitünk szerint elkerülhetetlen annak drámairodalmi megjelenítése. Reményünk van, hogy eljött ennek az ideje.

A legjobb drámát társulatunk színpadra állítja az eredményhirdetést követő egy esztendőn belül.

Az eredményhirdetést követő két esztendő múlva a szerzői jog mindenestül visszaszáll a szerzőre.

Mérges Vass Eta 

  Ösztönös rögtönzés

"egymajdnem" szerelemről..

Heversz moccanatlanul mellettem

szolid szuszogás átlengi a szobám,

lángoló érzések cikáznak bennem.

Fejed finoman süpped mellkasomnál. 

Pirkad. Ébren vagyok, csak nézlek.

Nem is tudod, mennyit jelentesz nekem.

még a titkom csak enyém, amit érzek.

Mérges Vass Eta  

  Elfelejtett emóciók

Időnként az élet oly béna,

majd könnyelműen léha.

Néhanapján a zene oly lágy,

s felfokozódik a vágy.

Elvétve a színek sötétek,

az arcok, töredékek,

és a napok elmosódottak,

majd mogorvák, laposak.

Esetenként a kérdések,értetlenek,

meglehet gyerekesek és éretlenek.

Néhanapján az eső bódult mámoros,

közönyösen koppanva is káprázatos.

VIOLÁM NÉVNAPJA
Szathmáry Olga Ottília

Ma van Violám Névnapja.
Szia Olgi mama!

Csacsog a telefonba.
Aztán játszani visszaszalad, folytatja.
Érti már köszöntését a névnapos.

A negyedik szülinap gyermeki okos

ésszel már felfogható számára.

Torta gyertya-lángja fényében.

Kettőezernyolc esztendőjének

július tizenötödik napja óta,

ez az esemény csupa gyönyörűség.