CSENDES NAPOK

Csendes, esős napok,

Repedt tükrök és elveszett szavak.

Ezek altatnak.

Zárt szemek és fogságban sétáló órák.

Ezek szeretnek.

Szellemem csillan minden virágon,

Megcsillan, mint a meztelen szerelem.

Felejti a bús hajnalt,

És fejét lehajtja érted.

Forró tested fölé hajol,

Most látom a világ legszebb szemét.

Látom benne az Istent

Csókfüzérrel kezében,

Látom a madarakat énekelni

Tündöklő álmodon.

Látom szíved tükrét a vizekben,

Szemed fényét a szememben,

Látom szíved szerelmét szívemben.

TIZENHAT ÉV

16 év annyit ér, amennyit most a cél,

Nem találja, ha külön téved,

Mert az emberek a szív mélyén testvérek.

16 év egy új világot ér,

Szeretettel és sok könnyel élt.

A kemény napok összefogtak,

Sebet soha nem okoztak.

Verseltem önfeledten,

A mélység jövőjét emlegettem,

S a reményt, mely egyre nőtt,

A nap és a hold mindig felettem tündökölt.

Nem győztem a napokat összeadni.

AZ ÉGBOLT TART MINKET

Az égbolt tart minket átölelve,

Alattunk a föld,és a tavakban

Nádszálak közt madárfészkek.

Állunk a parton,-

Magasabbak vagyunk minden fánál,

Szemünk szórja a szikrákat a víz tükrére,

Más boldogtalan, vidám lenne, ha belenézne.

Boldog vagyok, lelkem húrjait

Pengetik apró ujjaid,

S engem formázol a szív hangszerén,

Lágy hangú hattyúnak nevezlek én,

Mert nélküled sötét lesz az éj.

De megtorpant egy szikra,

Tűz-álom, gyönyörű, lobogó,

Tested tüzes, forró és parázsló.

HARMATH JÓZSEF

Zöld levél az ágakon,

Holdfény pihen az ablakodon.

Testedben pihen a fáradtság,

Szíved mélyén a boldogság.

Nyújtsd ki karod egy faágért,

Ki eldobott mindent a magányért,

Most felkelne álmából, hogy veled dúdoljon,

Torony tetejéről a múltba ugorjon.

Egy nagy tóba megfürödjön,

Veled együtt törölközzön.

Mezítelen virágokkal körbefonja fejedet,

Mit érzel szíved mélyén,

Nem más, mint szeretet.

SZERESD EZT a GYÖNYÖRŰ VILÁGOT

Szeresd ezt a gyönyörű világot,

Bukj le a vízbe, ha megcsodálod.

Merítsd bele könyékig a kezed,

Ott a mélyén szívem megleled.

Feküdj le a partra,

Ajkadra leheletem rátapad.

Lábujjaid közt átfolyik a homok,

Arcomban csillog homlokod.

Nézz fel az égre!

A hold leplét letépte.

A csillagok kigyúlnak,

És apró kiskutyák kiülnek

Hunyorogva a sötét felhőkre.

Gyengéden simogass meg,

Szeretni nem vétek.

Jön felénk a könnyű csend,

Melynek fuvallatától megcsörren az éj.

KÉPZELET

Két szemedben égi fénysugár,

Eltűnt napok fénye visszajár.

Arcod virul, arcod pirul,

Mint hajnali tűz, kigyúl.

Mosolyog, mint régi ajkad,

Múltbeli gyönyörű szavak,

Rontó idő mit el nem ér,

Kebled ruhája ma is fehér.

E test,e lábak,ezek a kezek,

Szakasztott a régiek.

Te szépség, te csupa szerelem,

Eltűnt szép időim felidézhetem.

És hinni benned már tudok,

Eljöttek ezek a gyönyörű napok.

Te szent, tiszta Glória,

Kit a szívem és a hit tart karjába.

A GYERMEKKOROM CSILLAGA

A gyermekkorom csillaga, a holdja és a napja,

Földje és vize velem száll,

Emlékeimben botorkál.

Sárga virágszirmok tánca, szívemnek tűzlángja,

Mind én vagyok, az évekkel szárnyalva.

Megjöttem.

És emberi méltósággal kijelentem: szeretem.

Így halmozódott föl bennem

Az iszonyú és gyönyörű, a fájó és boldog,

Az erős és gyenge őszinte szerelem.

És nemcsak a nőt látom benne,

Ki meleg szívével, villanó szemével

Átvisz az öregedés hangtalanságába,

S lelke aranyrögékkel ékesítve ítél.

A CSEND

Talán ha csendben maradok,

Talán ha meg sem szólalok,

De nem. Átlátsz a csukott ajtón,

Hangod csendre emeled.

Talán már nem is ismerlek.

A nevedet sem tudom már.

Testemre bűnömért egy verem vár.

Talán ha várnék reggelig,

A hold a szívünk között,

S ajkunk között az éj mámorba esik.

Újra magam vagyok.

És hívtalak.

És válasz helyett törmelékkel teli

Felhőtlen hallgatás,

Égre feszülő tekintetem,

S kihűlt ágyékom a menedékem.

Menj csak nélkülem!

HOZZÁD

Csorgott a fény a holdból,

Harang kongása hallatszik a toronyból.

Sötét éjszakán ismeretlen kín szívemben

Nem hagy aludni engem.

Bájos arcod bűvölöm.

Tüzes tested, forró ajkad testemen megpihen,

Mindent mondó tekinteted epedve keresem.

Várlak az éjben egy öreg fa tövében,

Nem láthat senki sem,

Csak a csillagok odafenn.

Hol lehetsz? Haragszol? Szeretsz?

Mondj nemet vagy mondj igent.

Titeket kérlek, csillagok,

Szobájába pillantsatok.

Forgolódik vagy alszik?

EGY ÖREG FA

Egy öreg fa tövét kivágom,

Szívemet odatemetem,

Takarja a föld mélye,

Ne gyötörje szerelem.

Szerelmes szívvel jártam

Emberek között,

Szerelmet koldultam-hiába,

Kopogtattam ajtódon szerelemre várva.

De minek a szív, valóban?

Eltemetni így fogom.

Mert akinek nincsen szíve,

Őt nem éri soha fájdalom.

Ugye nem feledsz el engem?

S emlékszel rám, ha mondják nevemet?

Én emlékszem rád.

Mikor nevedet hallom, vérbe borul az arcom.

Utamat most nem találom,

Lábam alatt sötét árok,

Bú szorítja a szívemet,

Míg a tiéd nem lelem.

CSENDES NAPOK

Csendes, esős napok,

Repedt tükrök és elveszett szavak.

Ezek altatnak.

Zárt szemek és fogságban sétáló órák.

Ezek szeretnek.

Szellemem csillan minden virágon,

Megcsillan, mint a meztelen szerelem.

Felejti a bús hajnalt,

És fejét lehajtja érted.

Forró tested fölé hajol,

Most látom a világ legszebb szemét.

Látom benne az Istent

Csókfüzérrel kezében,

Látom a madarakat énekelni

Tündöklő álmodon.

Látom szíved tükrét a vizekben,

Szemed fényét a szememben,

Látom szíved szerelmét szívemben.

NÉGYET ÜTÖTT a TORONYÓRA

Négyet ütött a toronyóra,

S megnyílt az égbolt folyója.

Csendben hulltak az esőcseppek

S én titokban néztem a szemedbe,

A szemedbe, majd a felhőkre.

Láttam mosolyogni őket,

Mert szeretik a vízcseppeket

Így jó veled lenni,

Az úton, a kapuban állni,

Talpad alatt a susogó szelet hallgatni.

Emeld fel a fejed, nézz fel az égre,

A hold ruháját levette,

Lassan a csillagok is kigyúlnak,

És pici kiskutyák őrült szeretettel felénk ugatnak.

SÖTÉT VAN MÁR

Sötét van már. Sápadnak a csillagok,

De mindegyikben egy szikra ég,

Mert tudják, hogy veled vagyok.

Átlépem az Úr küszöbét.

Mind, ki szeret, pihen már

Álom teli vánkosán.

Én benned alszom szíved rétén.

Ereidbe kapaszkodva

Boldogságról álmodom.

Bár szívem titokban szeret,

Az emberek rossznyelvétől félni lehet.

Ha bántanak, mert boldogtalanok.

Ti hű szerelmek, napfény felé vonuljatok.

És te, szívem igaz társa,

Vihar közepén várok a vágyakozásra.

NYÁRI ESTÉK

A nyári esték hűvösek,

Lábaidat hideg víz cirógatja meg.

Százféle fű mögötted,

A múltat lassan elfeledted.

Zűrzavar és bolyongás keserít,

Szeret mind, ki feléd jön és neked int.

Ha a víz habjait nézed, átlátszóak és zöldesek.

Fuldokolnak napjaid, borúsak és nehezek.

Ne gondolj ezer bánatra,

Csak magadat szomorítod,

Száz madár szárnyával szíved beborítod,

Tükröző szemeddel nézd, a tánc forog.

S amíg a mámor messze van,

Forognak, keringnek boldogan.

FEHÉR FOLYÓBAN

Fehér folyóban fürdik a nap,

Sugarai cirógatják hajadat,

Szikrái elszállnak tova,

Tenyerembe hull ezüst hamva.

Sétálsz a víz tükrén,

Csodás arcodat nézem én.

S minden tücsök zenéje,

Halak tátogása,

A víz édes moraja,

Mindenki csak azt mondja,

Fogd a kezét, öleld a testét,

Marcangold ajkaddal ajkát,

Lábaddal szorítsd lábát,

Izzadtságcseppjei a nyakán gördüljenek le,

Hátadat feszítsd hátának,

Úgy adjatok gyönyört a világnak.

NÉVNAPODRA

A világnak egy gyönyörű napja,

Az életed boldog napja-

Ezt most ünnepeld,

Boldogságod ma ebben leld.

Sorban jönnek barátok,

Felébrednek régi álmok.

Idd az égbolt méz-porát,

A nap sugarait szórja rád.

Öleld a sok szeretteidet,

Ők is szeretnek Téged.

Csillagról csillagokra –

Szállj fel magasba.

Álom nem kell, csak valóság,

Halld szíved tanácsát.

Ő vezérli életed,

S csak azt öleld, kit ő szeret.

Légy boldog, amíg ő dobog,

És ki szeret-elfeledni, sosem fogod…

Együtt

Az ember szikrázó,
Villám-pillanata
Tátongó mélységet
És vidám ragyogást
Önt ki magából.
És amit gondol,
Kileheli a nyelv a szájból.
Szavakba bújnak
Arcodon az ütések,
A vidám mosolyok,
És a megpihent hajnalok.
Ma úgy szeretném, hogy az éjszaka szóljon,
És mondja el a hold bánatát,
Hallja mindenki az ő sóhaját,
Azt a jós-igét, amint a távol tűzfénye
Lemezteleníti az arcom,
És rányomja a jövő bélyegét.
Így maradok veletek,
Kik szeretitek a verseket,
A szép szavakat és önmagatokat.

NÉZEM A SZÉPSÉGED

Nézem a szépséged.

Jönnek majd helyettem, akik jobban dicsérnek.

Az úton én kísérlek,

S mert rövid az élet, hallgasd a szelet,

Fejed ősz-gondjait, szíved gyönyörű álmait,

Kezed által magzatod nagyjait

Ők susogják, és szemedet ők fedik.

Ősi dallam zúg a fáról,

Egy titkos dallam az ajkadról,

Vágyom e szóra,

Hallanom kell,

Hogy mosollyal az ajkamon

Térjek nyugovóra.

Kigyúlt felettünk az égbolt fénye,

Benne szívünk mámorító zenéje.

ŐRIZZ

Sötét utak és sötét éjjelek.

Remegő csend és szálló képzelet.

Könnyeket gyűjt az üres szemgödör,

És kiszáradt ajkad rám köszön.

Fogaidon vízcsepp, úszik rajta pici virág,

Reszketve őrzi tested finom illatát.

Túl vagy száz és ezer éjjelen,

Túl vagy fájdalmon, örömön és mindenen.

Újra ég a remény, leroskadt a védtelen,

Sok lángoló szív kiabál: Segíts nekem!

És mint Jézus, kezed széttárva,

Hangot emelsz a küzdő világra.

Küzdesz a máért, a holnapért,

Küzdesz a szívek varázsáért,

Küzd az elme, a szív, a világ és a lélek,

S mert velünk vagy, így tudjuk, mi az igazi élet.

NYÁRI ESTÉK

A nyári esték hűvösek,

Lábaidat hideg víz cirógatja meg.

Százféle fű mögötted,

A múltat lassan elfeledted.

Zűrzavar és bolyongás keserít,

Szeret mind, ki feléd jön és neked int.

Ha a víz habjait nézed, átlátszóak és zöldesek.

Fuldokolnak napjaid, borúsak és nehezek.

Ne gondolj ezer bánatra,

Csak magadat szomorítod,

Száz madár szárnyával szíved beborítod,

Tükröző szemeddel nézd, a tánc forog.

S amíg a mámor messze van,

Forognak, keringnek boldogan.

SZERETEK ÉS SÍROK

Szeretek és sírok,

Rímelő verseket írok,

A világ suttog körülöttem,

Még le sem pihentem,

S benned ébredtem.

Nem értem, egy titkos beszéd-

Hajamba kapaszkodva,

Testemhez láncolva,

Mámor tócsájában fulladozva,

Karodat kinyújtva-

Ujjaink összefonódnak,

Álmos csókjaink az éjnek adóznak.

Derekadat átkulcsolom,

Hogy az öröm boldog vágya

Fényes csillagok ölében elnyújtózzon.

A hold álmatlanul néz,

Ahogy az erdő magányából

Fut lefele két boldog kéz.

LEZÁRT SZEMED

Lezárt szemed szememre záródik,

Hajad a hajamba fonódik.

Kezed a kezemet öleli,

Álmod az álmomat nem feledi.

Árnyékomra tett puha tested,

Hadd aludjak mindig veled.

Veled alszom, veled sírok,

Nevetek, mint egy részeg,

És tőlem várod, hogy csak

Beszéljek, beszéljek.

De egy madár beszél helyettem,

Zöld fény csillog szemében,

Nem enged felkelnem,

Melletted fogom tölteni az életem.

Teljes lesz a vágy,

Vér fut az arcodba,

Ráhajolsz öreg vállamra,

Nyakamat átkarolva.

Anyák napjára

Megszültök, etettek, szerettek nagyon,
s mi az ismeretlent akarjuk látni,
egész életünkben az anya az oltalom,
kit nem lehet eléggé szeretni, imádni.

Anyák kezét fogva, megismertük a világot,
később már nektek nőknek szedtük a virágot,
s mint ismeretlen így jöttetek később - kézfogásra,
virággal borítva szíveket, családot, s világot...

Legyetek boldogok minden napján az évnek!
Szívetekben soha nem múljon a tavasz!
Alfa és Omega, s közötte az élet,
a Nő ki életet, s boldogságot fakaszt...

ADD NEKEM

Add nekem a világ suttogását,

Nincs erőm kivárni

Szerelmem kacagását.

Suttogja a világ, hogy mennyire szeretem,

Énekeljék a madarak, hogy ő sem bírja nélkülem.

Add nekem, világ, azt a gyöngéd,

Felejthetetlen szót,

Ami neked jelentéktelen,

Jelentéktelen, mint hangja annak a levélnek,

Mely ott van a szerelmem kezében,

Nem kapaszkodik többé gyönge ágon,

Vigyáz ránk, s bennünket kísér e szent világon.

Már testvér levelei is susogják,

Ez valóban egy szent világ,

Ne lépjetek ránk,

Most lángolunk fel a napra

Ezer fűszálat simogatva,

Bő harmatban fürödve,

Rátok borulunk boldog szerelembe.

SZERELEM

Nem párnacsatákra vágyom
hanem, hogy egy ölelésben
a lelkünk eggyé váljon.
Ha nem látok,
légy fehér bot kezemben,
s ha nem hallasz,
füleddé leszek,
mikor érezni nem tudsz,
vagyok a szíved.
Elfogadod,
hogy nem ártó a szándék,
hogy érted, ha kell,
pokolra is szállnék,
de ha nehézzé válik a földön járni,
megtanítanálak égbe szállni.
Ha kell, a szíved dobog bennem,
hogy minden bánatod
én is megérezzem.
A te kínod fájdalom nekem,
mert eggyé forrott veled az életem.

NÉGYET ÜTÖTT AZ ÓRA

Négyet ütött az óra,

S megnyílt az égbolt folyója.

Őrülten zuhogtak cseppjei a földre,

S én szomorúan néztem a felhőkre.

Szomorúak voltak ők és sírtak,

Sírt a felhő, mert elhagyta az eső.

Sír a szívem. Elhagysz-e kedvesem?

De látom újra mosolyogni őt.

Örül a kék felhő, mert visszatért a vidám eső.

Őrül a szívem, mert újra itt vagy kedvesem.

Így jó veled lenni,

Karjaid közt csókod ízét érezni.

Halkan füledbe súgnám a szerelem dalát,

Elmondanám szívem minden bánatát.

A MAGÁNY

A magány töri ketté szobámban a levegőt.

Emlékszel? Ott álltunk az ablak ellőtt,

Önfeledten simogattam kezed és néztem sugárzó szemed.

Állunk ma is. Szívünk vasban.

Lehajtott fejjel lépek az előszobába,

Remegő karom arcodat alig leli,

Testemet az utca lassan elnyeli.

Édességem! Százszorszépem!

Engedd, hogy a fény felemeljen.

A szerelmem nehézsúly, mit szíved őriz rabul.

Nekem csak egy tengerem van, a te bájos szemed,

Amit tekintetem el nem enged.

EGY HOSSZÚ ÚT

Egy hosszú útról álmodtam én,

Ahol te is jártál már,

Egy zöld erdő sűrűjében megláttalak,

És az apró levelek mind feléd nyúltak.

Így kezdtünk el egy újkort,

A nap úgy ragyogott, mint eddig,

Bár sugara fényesebb volt.

Jöttél velem szembe,

Az árny hátrált s az egész tested fénye

Beragyogta a földet.

Álomtól patakzott a szemem,

De gyöngyszemeid a mát

Felébresztették bennem

Ajkadon csillogott a reggeli harmat,

Megmutattad nekem, hogy mit is szabad.

FELHŐK ALATT

Felhők alatt egy madár, párját hívja dalolva,

Az én szívem belemerül e dalba.

Hűs forrásvíz csörgedezve

Omlik márvány-melledre.

Én kedvesem, ezt a mellet hadd csókoljam,

Ajkad tüzét hadd oltsam,

Fény-derekad átöleljem,

Selymes lábad simogassam,

Fülecskédet harapdáljam,

Szemedbe sugaraimat belevájjam.

Ujjaiddal játszadozni,

Szívednek vallani,

Vallani szerelmet, s neked adni

Szívemet, lelkemet,

Testem melegét, hangom ércét,

Vállam gödröcskéit,

Szemem hívogató nézését.