2020.11.03. Éji köd fátylán túl - Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottilia
Éji köd fátylán túl

.
Vak éj ködfátyla alatt
szürke felhők sírnak.
Bánatom  bennem ég!
Sötét barlang mélyén
denevér szunnyadás.
Fejtetőre állított világ!
.
Szél sodorta falevél-lét,
csizmatalp tiporta fény.
Emberiség! Sarad fröccsen
a sárgult néma falevelekre.
Tehetetlen, kiszolgáltatottan
Nem szólnak csak belehalnak.
.
 

Bánatom szívembe hasított,
múlt és jelen vulkánfájdalom.

Szathmáry Olga Ottília

Batsányi-Cserhát Art-,

Art-ezüst díjas, Aranytoll- díjas, Aranydiplomás költő- író

(Fentieket csak azért írtam le, mert valaki megkérdőjelezte

és nagyon lealázóan

írt fenti díjakkal kapcsolatban, ezeket megkérdőjelezve)

Csendüljön bennünk Magyarság-tudatunk

(Bordás Cecília nótaénekesnek,

 Vesztergám Miklós tárogatósnak,

Haáz Sándor A Szentegyházi Gyermekkórus karnagyának ajánlom versem)

Muzsika szólalt meg szívemben, hangodat hallva.

Szerelem őszidőn

Szathmáry Olga Ottília

Őszi vörös szerelem

csorog le lelkemen.

Agyagba ragadtam,

mocsári ciprusként.

Már rég szívem két kéz,

gyökerestől kiszakította.

Angyal szárnyakon:

domb-tetőre szállok.

Zalai lankák között,

hűvös szél muzsikál.

Fergeteg felhőknek alján

kiáradt a fehér fényözön.

Sárga ívű fehérarany

alkonyati nap sugára,

magának égi utat tört

Alsó- Felsőpáhok fölött.

Szathmáry Olga Ottília

Ablakom kitárom

Ablakom kitárom,

bolondos áprilisi szellőnek.

Fújja hajam széjjel,

játékos kedvét töltse véle.

Világgá kiáltom

boldogságom.

Fény, melegével simogat.

Arcomra mosolyt csalt.

Ölelésed vártam!

Lehunyt szememre nap süt.

Vállamra, kerge felhő ült.

Bárányai égen bodorodnak.

Megtaláltam örömöm.

Szathmáry Olga Ottília

A szeretet jámbor koldusa

(Nógrádi Katalin festménye ihlette)

Életadó Földre költözött az Égbolt.

Föld színei felhőkkel vándorolnak.

Vándorolok én is, kezemben koldusbot.

a jámbor szeretet, nyomorult koldusa.

Nyakamon járom, utam egyedül járom.

Fagyott föld sárga sara esőtől áztatott,

ingoványába már térdig süppedt lábam.

Szathmáry Olga Ottília

Tavasz-vágyó

Rongyos, kopott kabátjába bújt a tavasz.

Foszló szövetén néha a napsugár átragyog.

Belesajdult fényességébe, világnyi fájdalom.

Fákat rázva zokog a szél, szürke égbolt alatt.

Vágyom már Föld illatára,

erdő üde zöldjére,

Dalukat zengető madaraknak, vidám énekére.

Festettem Budai hegyek félkörívét, vászonra.

Virágvasárnap
Szathmáry Olga Ottília

Virágvasárnap a teremtett
világ ünnepe.
Jézus Húsvét napja előtt,
szamárháton,
szerény alázattal vonult
Jeruzsálembe.
Isten is fönn a mennyekben
mosolygott.
A nép dicsőséggel Őt
üdvözölte.
Lába elé pálmaágakat
tettek.
Széllel felé integetettek cédrusok,
s a hosszú út…
A földbe vetetendő
gabonaszem
örök-létre született,
életet adott.
Jézus mindenkor szeretetre
tanított.
Figyelték szemek
féltő irigylőn.

Szathmáry Olga Ottília

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás ébredt lelkemben.

Kecskefűz barkáján szorgos méhek

gyűjtik a virágport, járnak násztáncot.

Napfényben szárnyuk aranylón ragyog.

Lelkemben tavaszi zsongás ébredt.

Rózsabokor ágain buja vörös hajtások.

Ég felé törnek rügyekből pattanó bimbók.

Ma fű fa virág és a világ velem énekel.

Zsong a tavasz ébred a lelkem.

Szathmáry Olga Ottília

Nevető szerelmes szél

Szél a fellegeket kacagón kergeti.

Kék ég bodor báránykáit jobban szereti.

Sötét eső fergeteggel viaskodik búsan.

Fújja és csak fújja,neki gyürkőzik újra.

Fekete fergeteg ült az ég aljára.

Vágyón nézem a tünékeny napsugarakat.

Még rám mosolyog Vidám felhők közül.

A méhek zümmögése is hamar csendesül.

Méz tárolta napsugár hol jársz már?

Szathmáry Olga Ottília

Lázálom

A nap végre besütött ablakomon.

Sugarai elrejteztek szemhéjam mögött.

Nappal-éjszaka lázálmában nem vergődöm.

Verítékcseppek tanyáznak homlokomon.

Törött szárnyú madár már nem remél.

Tócsa beszakadt jegén vagyok kis veréb.

Agyam vetített kiúttalan álom utakat.

Szathmáry Olga Ottília

Avasi boglyák

(Kovács Emil Lajos festménye ihlette

Budakeszin elhallgatott kiállítása után)

Avasi lankán démoni dallamot zsong a szél.

Erdély felől felhőt terelgetve vidám dalra kél.

Fák hallgatják: szívek szavát, suttogja az erdő.

Dombra, tájra szerelem színeit festi őszidő.

Fiú és leány gyönyörűséggel

hemperegle róla.

Ősi rítustánc testükben, gurulnak boldogságosan.

Szathmáry Olga Ottília

Isten játéka

(Kalmár Zoltán fotója ihlette)

Isten játszott, kedvét töltötte:

lett napsugárlány.  

Megpihent Nagybánya- Máramaros

Firiza tónál.

Szelíden tündökölt kavicson,

hullámokon és fák ágán.

Víznek tükrében nézegette magát

az örök fény-lény.

Kedvét töltötte Isten:

napsugárlányként játszott.

Lába szél-fiú volt,

a vöröslő-rőt avarban gyalogolt.

Szathmáry Olga Ottília

Dal Orpheuszhoz

(Rainer Maria Rilke költőnek válaszom)

Első szonett

Szeretném hallani Orpheusz dalát!

Elbűvölné szívek gyönyörűségét,

szerelemre éhezők rezdülését.

Kőszívűek teremtett világ zaját.

Fürkészd ki szerelmesek sóhaját Szél!

Kedves napsugár keress a férfinak

Eurüdikét, s adj szerelemes vágyat.

Ki Hadész birodalmával szembe néz.

Réteken boldogan lejtettem táncom.

Szathmáry Olga Ottília

Ősz festője Isten

Az őszi évszak festője Isten.

Hiszem és látom minden évben.

Napszakonként is más a látvány.

Tündököl a világ: új fény és árny,

járja útját kézen fogva egymás után.

Akár szerelmespár időnként oly sután.

Isten festi az őszi évszak csodáit.

Maga teremtette végtelen tájait.

Sugarával simogat a nap, dédelget.

Szathmáry Olga Ottília

Kertemben az ősz

(Lakatos- Demeter csángó költő

halálának 40. évfordulójára emlékezvén)

Kertemben hullatja könnyeit a bodzafa.

Zöld leveleit rőt-vörös szín tarkítja.

Kas-ernyőjén bogyója feketén gyászol.

Csillogva esőcseppek hullnak alája,

így búsul.

Lakatos Demeter! Vagyok ismeretlenül is testvéred.

Tüzet fogott lelkem olvasván csángó-nyelv verselésed.

Szathmáry Olga Ottília
Szívem fagyott folyó tükre

 
Szívem fagyott folyó tükre.
Bele, ha nézel mit látsz benne?
Jégen csúszkálva estünk hasra.
Kacagva álltunk újra és újra talpra.
Összekapaszkodó önmagunk képe.
Távolodásunk marcangoló réme.

Folyó fagyott tükre szívem.
Mikor lesz éltem teljes újra?
Felszíne jég, ereimben lüktet vérem.
Felolvasztani kevés katlan nyár forrósága.
Testem gyönge, tetszhalott.
Kegyetlen önkívületi állapot.

Szívem tükre fagyott folyó!

Szathmáry Olga Ottília

Égi madarak földi paradicsoma

Szomszéd kertjében,nagy meggyfa.

Gyümölcsei megaszalódtak rajta.

Isten terített nékik, ez az Úr asztala.

Ég madárkáinak földi paradicsoma.

Galambcsapat szárnya ezüstösen csillan.

Hangos surrogással ébresztik a tájat.

SZATHMÁRY OLGA OTTÍLIA

 FŐNIXKÉNT ÉG BENNEM A TŰZ 

VERSESKÖTETEM MEGJELENT

Kapható:

a KÁPOLNA Könyvesboltban
(2092 Budakeszi Fő tér 6.)

és nálam, egyeztetés után:

a 06-30-375-36-26-os telefonszámon,

postai utánvéttel.

Ára: 3000 Ft

No meg a megrendezésre kerülő

költői esteken.

(Ezen időpontokról később adok tájékoztatást)

Előszó

 Lovag Bornemisza Attila

elnök-főszerkesztő

Batsányi-Cserhát Művész Kör

Szépet, nemeset, egyfajta ünnepélyeset érzek, amikor kezembe veszem Szathmáry Olga verseit.

Szathmáry Olga Ottília

IN MEMORIAM

FERENCZY-MIKOLA HÁZ

Hallom, miként sikoltattak a falak…

Magyar ajkakon elnémultak a szavak.

Barbár akaratra leromboltatott:

Nagybánya, Petőfi Sándor utca

rég múltú tizenegyes számú háza.

ERDÉLYBEN IMMÁRON HALOTT!

Sikoltottak a falak, mikor leomlottak!

NEM CSAK FALAK ÁLTAL HATÁROLT,

LAKATLAN HÁZ VOLT!

Benne öltött testet a múlt, mit leromboltak.

Szathmáry Olga Ottília

Gyermek voltam álmomban

Álmomban újra gyermek voltam.

Végre kiszökhettem…

Bundás kuvasz kutyám után lopóztam.

A kastély kerítése alatt az orgona

bokornál ásott osonáshoz, alagutat.

 Senki sem vehette észre ki-be járatunkat.

Boldogan kapaszkodtam fehér bundájába.

Ketten, cinkos szökevények…

Nyakáig kezemmel alig értem még el.

Szathmáry Olga Ottília

Májusi mámor

Május mámorában úsznak szívek.

Sebekből vérzők, szerelemtől lángolók.

Mellkasomból kiszakítom.

Kezedbe szívem oda adom.

Férfiként, ha megbecsülöd:

szíved cserébe nekem adod.

Május mámorának éjjelén csillag

világol ezer szám, ébred a fény…

Bolygónk ellipszis pályán ballag,

Ő a nap körüli a szerelem-remény.

Szathmáry Olga Ottília

Est csöndje

(Egy sátorozás emlékezetére)

Est csöndje nem süket és nem néma.

Sötétje sem vak, a szem gyorsan megszokja.

Tó tükrén ezer fény cikáz.

Szél borzolta hullám víz-zenész.

Nádi poszáta zsombékon, fészkén ficereg.

Párja míg eleséget hoz, tojásain izeg-mozog.

Fiókáik ha kikelnek, csapnak majd ricsajt.

 Sima tó tükör rezzen, hal csobban kelt zajt!

Kecskebékák kórusa hangol.

Tücskök ciripelnek válaszul.

Szathmáry Olga Ottília

Pénzen vehető kultúra

A kultúra tárgyiasult anyagi világ.

Régóta eluralkodott már a szellemi sivárság.

Jobbára azok számára megfizethetetlen,

kiknek, akár a hit lelki táplálék.

Kultúrára éhes szem számára: kirakati sütemény.

Opera, koncert, színház élménye csak illúzió.

Internet világa által, részletekben látható a való.

Szegény gyermeknek elérhetetlen,

Barbie- baba, Lego játék.

Szathmáry Olga Ottília

Őrültek politikai játszmája

Micsoda őrültek politikai játszmája!

Megállíthatatlanul rohan vonatuk a pokolra.

Történelem viharának tanulsága mit sem számít.

Mindannak, kit a hatalom drogja kábít.

Gyilkos elméjük áldozata lesz a FÖLD?

Kék bolygónk ki vészbe taszítja, bolond.

Micsoda politikai játszmák őrültjei:

esnek egymás torkának, akár vadon állata.

Gyengébb embertársaikat hajszolják halálba.

Szathmáry Olga Ottília

Adj Uram…

Uram! Adj nékem boldogságot!

Szívem tűz perzselte mező.

Hiába süt a nap delelőn.

Kietlen réten botorkálok most.

Boldogságot adj nékem Uram!

Végtelen szomorúság bennem tanyáz.

Talán soha nem tér vissza már szerelem-láz.

Sikolt párját vesztett galamb magányom.

Nékem Uram, terem-e még boldogság?

Szerelem bódító, keserű poharát kiittam.

Új kelhely borát kóstolja-e még szám?

VIOLÁM NÉVNAPJA
Szathmáry Olga Ottília

Ma van Violám Névnapja.
Szia Olgi mama!

Csacsog a telefonba.
Aztán játszani visszaszalad, folytatja.
Érti már köszöntését a névnapos.

A negyedik szülinap gyermeki okos

ésszel már felfogható számára.

Torta gyertya-lángja fényében.

Kettőezernyolc esztendőjének

július tizenötödik napja óta,

ez az esemény csupa gyönyörűség.

Szathmáry Olga Ottília

Tombol a tél

Kitartóan tombol még a tél.

Könnyedén magát meg nem adja.

Száguld úttalan-utakon a szél.

Óriás fenyők ágát tépázza.

Csak úgy pereg a sok toboz róla.

Cseréptetőkön koppan, leesik a hóba.

Alféd napján a tél az Úr.

Fagytól a földet védi puha hó,

 magvakat, a benne szunnyadót.

Erdő tisztásán most vaddisznó sem túr.

Hajnaltájt csapatosan kinn voltak.

Szathmáry Olga Ottília

TÉLI NAPSÜTÉS

Renga

havas háztető

fölött játszik a felhő

kék égbolt mámor

bíztatóan süt a nap

bólingat a zöld fenyő

az antennára

fehér galamb párja szállt

turbékolnának

billen a rúd rebbennek

biztos helyet keresnek

madáretetők

bodza fának ágain

rózsabokor rejtekén

cinegéinknek

bőséges lakomát rejt

egy veréb csapat

el is kergeti őket

méltatlankodva

átrepülnek lármázva

csipegnek mákot, diót

telített asztal

várja őket minden nap

éhesen a begy

nem marad, csittegnek és

csivitelnek vidáman

kedves is a tél

nap ha süt, fehér hóra

a lelkem örül

csizmám alatt hó ropog

odakünn a kertemben

Budakeszi, 2013.

Szathmáry Olga Ottília

Haiku

Hóorkán

záporoz a hó

van még foga a télnek

rázza tetőket

kegyetlen orkán söpör

járhatatlan út, udvar

kamion sorok

egymás után havason

egy hókotró küzd

pörög tengelye körül

útját hótorlasz állja

megtorolja a

természet, bosszúját

az embereken

gyilkos küzdelem a sors

kire vár élet, halál

legjobb most otthon

a duruzsoló kályhánál

családi körben

ahol mindenki együtt

lehet szeretteivel

Budakeszi, 1013.

Szathmáry Olga Ottília

Lázadó lelkem útjai

Agyamban méhkas muzsikál.

Húr Pattan, idegszál kalimpál.

Koponyám üregében lázadás.

Nem kell gondolat sem érzés.

Reménytelen út a kétségbeesés.

Sok ember jár rajta, ki magányos.

Jégcsappá dermedt gondolatom.

Elhagyott erőm, remeg testem.

Semmi lényem hófúvás betakarja.

Elrejti a kegyetlen, farkas világ elől.

Szathmáry Olga Ottília

Attila
(Chev Bornemisza Attila névnapjára)

Attila Hunoknak királya!

Nálánál bölcsebb vezér nem vezérelt
kemény kézzel, szelíd szívvel,
vér által egyesített nemzettséget:

A MAGYAR NÉPET.

Attila Ménrót ősapánknak fia.

Isten már néki küldötte
vérvonalunk jelképeként,

a Szent Magyar Koronát.

Szathmáry Olga Ottília Art-díjas költő

Márvány-szerelem

(Failla Salvatore márvány művészete)

A szeretet a boldogság,

kiapadhatatlan forrása.

Salvatore Failla

Szicília szigetének szülötte.

Keze alatt formálódik a szépség,

mely életöröm szerelemből fakad.

Olasz kultúra bölcsőjében ringott,

Művészetének géniusza,

mit onnan hozott.

Szathmáry Olga Ottília Art-díjs költő

Csendüljön bennünk Magyarság tudatunk.

(Bordás Cecília nótaénekesnek, Vesztergám Miklós tárogatósnak,

Haáz Sándor A Szentegyházi Gyermekkórus karnagyának ajánlom versem)

Muzsika szólalt meg szívemben, hangodat hallva.
Megismerkedésünk,  köszönöm Istennek.
A Magyar Nóta újra szól a magyar emberekben!
Zászlóvivőként sokáig lobogjon a Magyar Nóta lángja!

Bordás Cecília vidd tovább a fáklyát,
dalold magyar szívekbe élővé úja a Magyar Nótát .

Szathmáry Olga Ottília Art-díjas költő

Adventi várakozás

Hófehér Adventet szült,

Mennyeknek hona.

Vakító fehérség terült a tájra.

Minden puha paplan alá került.

TÁJRA,

HÁZRA,

HEGYOROMRA;

NO, MEG MIKULÁS HOMLOKÁRA.

Szathmáry Olga Ottília
Szerelem köpönyege

Szathmáry Olga Ottília

Szomorú Piroska

„Varázs-szőnyegei”

Szép, mit szív befogad.

Oly jó volt átélni érintést.

Vágyam repülő szőnyegét,

ezt a  csodád Te alkottad!

Megelevenedett álom.

Lelked mit álmodott:

valósággá formálódott.

Szép üzenet, látni vágyom.

KÖR. A Végtelen mandalája.

A véges és  végtelen körforgása.

Mi a természet lényege.

Benne sorsunk kezdete és vége.

SZEMEK A SZŐNYEGEN.

Szemek néznek a szőnyegről.

Szathmáry Olga Ottília

Angyal szállt szobámba

(A Batsányi-Cserhát Művész Kör Őszi Gáláján "Art-díj"-ban részesültem

Költői munkám elismeréseként)

Aranyfényben úszik szobám.

Ikonfestményről angyalom vigyáz reám.

Siess Zsuzsa gyémánt diplomás ikonfestőnek köszönöm.

Szívében őszinte igaz a szeretet és az öröm.

Angyalkám szerényen tündököl.

Aranyfa-trónusán méltósággal ül.

Fején glória, az isteni tisztaság jelképe.

Szathmáry Olga Ottília

Halottak napján

Lelkemben gyertyaláng.

Számomra boldog nap, emlékek…

Elhunyt szeretteim bennem élnek.

Szeretetük szüntelen bennem ég.

Mosolyog rám Nagymamám.

Sok együtt töltött pillanatunk őrzöm.

Futottam ölelő karodba…

Éjjel, szaladtam ágyadba!

Megelevenednek könnyes meséid:

csillagok útjáról, mennyek kapujáról.

Regék négy tenger mosta Magyarországról.

Nagyon szerettek Téged Unokáid!

Szathmáry Olga Ottília

Álmot láttam

Álmodott a testem:

tested éreztem.

Válladhoz bújtam.

Magába zárt ölem.

Éreztem bőröd illatát.

Karod ölelt át.

Beteljesülés lázálom ébren:

elégek lángtengerében.

Arcod láttam. Édes mosolyát,

lelekünk máglya izzását…

Fájdalmamat feledtetőt.

Már nem félek az élettől.

A szikrák szemedben:

égi szeretet szivárvány.

Üzent szíved felém, lelkedben:

 él még a szerelem remény

Budakeszi, 2012.

Szathmáry Olga Ottília

Élet-ármány

Kegyetlen élet-ármány.

Árván sikolt az ágy, némán.

Férfi kéz nem pihen párnán.

Sivár nyomor a magány.

Nincs társ, kire szívem rég vár.

Dédelgetett szerelemünk álmát:

tégláról- téglára raktuk rég, falát.

Építgetett életem csak légvár?

Hittük, soha le nem omolhat!

Ármány lelkek láthatják a romokat.

Elégedetten kielégülten nézhetik.

Mi adatott, boldogság el nem vehetik.

Szobámra az éjsötét reászállt.

Szathmáry Olga Ottília

Égi fény

Fürdik lelkem októberi égi fényben.

Napsugár járja át zsigereim.

Elraktározzák sejtjeim.

Árnyék és fény játszik a kertben.

Delelőn a nap, az eleven tűzgolyó.

Emberi szem megvakul, ha soká néz belé.

A lávafolyam, a magma is ilyen ízzó!

Ikaroszt is megperzselte, szállván felé.

Szél sem rebben, nézem és csak állok.

Szathmáry Olga Ottília

Fényben fürdik a reggel

Szeptemberi fényben fürdik a reggel.

Feketén tündökölnek a bodza bogyói.

Cinegék hada lármásan seregel, csivitel.

Fák levelei közé surrannak az ég rigói.

Fenyőfák tobozoktól roskadoznak.

Rendületlen a menny felé magasulnak.

NAP TE SZŐLŐSZEMBEN SZUNNYADÓ!

Emberek erőt adó, lelkét vidámító.

Meggyfának levele még üde zölden csillog.

Szathmáry Olga Ottília

Álmodtam Veled

Az éjjel álmodtam Veled.

Ébredtem Nélküled.

Lovaink elvágtattak tova.

Vonatunk nélkülünk robogott, ki tudja hova.

Sorsunk kereke forgott, elkopott.

Megmarad hozzám írott,

sok szép szerelmes leveled.

Mondtad: boldogságom Te őrizd.

ŐRIZEM ÉN HARMINCÖT ÉVE IMMÁRON.

Gyermeklány voltam még azon a nyáron,

mikor szerelmed fellángolt.

Netán csak buja vágy szikrája volt?

Katona bezárt sors érzelem-parazsa.