Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Vida Zoltán
Ha a szívem
( Szülinapodra kedvesem! )
Ha a szívem fa lenne,
Gyönge ág nőne rajta.
Millió zöld levele,
Csak téged takargatna!
Az illatos virágán
Sok méz édes nektarin,
Méhecskék döngicsélnek
A virágok szirmain.
Ha szívem harmat lenne
Tüzes ajkad itatná,
Lelkem veled maradna,
Az nem menne világgá!
Szerelmed koldusaként
A térdedre feküdne,
Hogy ott legyen halála
Hisz te vagy a végzete!
Ha szívem csillag lenne
Hát megszökne az égről,
Hisz úgy sem tud ott élni,
A Júliája nélkül!
Vida Zoltán
Egy néma kép
Egy néma képet nézek bánatosan én
Mint partra vetett hal a világ peremén
Ami sir az életed adó víz után
S tudja, hogy már nem lehet
élet ezután.
Úgy várom én a percet édes kedvesem
Mikor a lelked a karomba ölelem
Mint ahogyan a gyermek annyira várja
Születését, ébredését, a világra.
Mert neked születtem,
s én csak érted élek,
Miattad látom a világot ily szépnek.
|
|
Vida Zoltán
Júliám
Neved napján neked mit is mondjak?
Szívem kincses kamrájából lelkem,
Mondd én Júliám, el mit is lopjak?
Minek örülne szíved,szerelmed?
Mondd hová szeretnéd hogy repítsem
Szép,tündéri csillogó lényedet?
Milyen magasra szállnál én velem?
Hogy lényed ne töltse be semmi más,
Csak szerelmes, őrjítő érzelem?
De ne is szólj most kérlek semmit se,
Csak engedd,hogy lelked a könnyű szél
A felhőn túl, az égig repítse!
Vida Zoltán
Mikor születtél
Amikor születtél,
Felébredt a világ.
Rohant a kis-patak,
Nyílt millió virág.
Madarak nevettek,
Szelek szárnyán szálltak.
Hírt vittek ők akkor,
Az édesapának.
Hófehér ágyban ott,
Könny hullt a párnára,
Isten ejtett könnyet
Az édesanyádra.
Végig futott arcán,
Az szívedre esett,
Áldott lettél akkor,
Áldott a te neved!
Törékeny kis nőnek,
Utolsó gyermeke
Ki gazdag volt ugyan,
Mégsem volt semmije!
8 éve | Vida Zoltán | 3 hozzászólás
Vida Zoltán
Alföld
Lágy szellő kergetőzik
a Rónaság dombjain
Megállva, megpihen a féltő,
s ölelő karjain
Éled ez a világ, tavaszt hoz
az édes déli szél
Lelkem, mint az ébredő
természet enni kér
Alföld, édes Alföld,
hisz oly régen láttalak
S hallhattam madárdalt,
a vén akác alatt
Rég csókolta arcomat
az a hűs keleti szél
Rég láttam hogyan hull,
az utolsó falevél
Azóta már zöld subát húzott
a kopasz táj
Újra legelész megannyi
tarka-barka nyáj
Madár hangját hozza
a suttogó Tisza vize
Felkapja a szél,
s elviszi nagyon messzire
Hallom zúgni templomunk
síró harangját
Hívja a nyugodni vágyót,
az elveszett fiát
Elcseréltelek téged,
a harangok városára
Hová hajdan,
Petőfit is elhozta még álma
De hát mégis oly sokszor
haza vágyom én
Szemem nyugtatva,
a kelő Nap peremén
Messziről jöttem én,
hol születtek álmaim
Hol sírtam, nevettem,
s öleltek a karjaim
S én még mindig álmodom,
párnám a rónaság
Mielőtt elalszom,
Istennek mondok én imát
Érted ébredő alföld, és zsibongó Hortobágy
Hová majd testem tér meg,
hol pihenni vágy
Forrás: Vida Zoltán
fotók: internet
Festmény: Tom Higgins USA Farmintoni Festészeti Egyetem professzora festette, amikor Magyarországon volt 1988-ban, megtudván - hogy Debreceni lány vagyok, fotó saját
Szerk.: NETWORK Versek, idézetek Irodalmi Klub vezetője: Szathmáry Olga Ottilia
Vida Zoltán
Júliámnak
Beteg vagyok, szerelmem,
a te beteged,
Hiányzik az ölelő karod, s a lélegzeted,
Letérdel a felhő a Napnak sugarától,
Ami szívemre hajlik, s üzen e világból.
Rabságomról üzen most oly távol tőled,
Hisz rabbá tett engem édes szerelmed,
De boldog a rabság,
én büszkén viselem,
Örömkönnyek folynak fáradt szememen.
Vida Zoltán
El loptam én
Elloptam a fényes égről minden csillagot,
neked kedvesem én egyet ott hagyok.
Azt is csak azért, hogy hozzám eltalálj,
hogy fényre várva te egem ma hazavárj.
S azt kérded, akkor mi maradt az égen?
Sötét lesz szívemben marad reményem?
Gyere közelembe, s nézd neked mit adok?
ha hozzám bújsz, mindazt majd láthatod.
Szívemben világítanak a lopott csillagok.
Vida Zoltán
Oly nehezen
Oly nehezen jöttem én el ma tőled,
sírt a lelkem mert ott hagytalak téged.
Remegett a kezem mikor át öleltelek,
mikor csókolhattam dobogó szívedet.
Újra születtem én abban a pillanatban,
mikor tündéri szádra csókot adhattam.
A világot öleltem én akkor a keblemen,
s lelkem ringatta a hatalmas végtelen.
Egy könnycsepp maradt a haldokló szivemen,
ima az ajkamon.....
félelem a lelkemen!
Sóvárogva tekintek a csillagog közé,
erőtlen testem megtört lelkem vágyik az ismeretlen felé!
Felkap a szél egy gyürött falevlet,
talán mielőtt elrepül....
letörli könnyemet!
Mert ez a könnycsepp nekem minden vagyonom,
ezt hoztam születésemkor...s ezzel is távozom!
Félelem a lelkemben csak az lehet,
hogy kinek a könyörgésem szól az hallja meg!
Nincs olyan perc hogy ne jutnál eszembe,
nincs olyan pillanat hogy ne legyen egy könnycsepp a szemembe!
Egész nap ott térdelek én az emlékek oltára előtt,
s mindenhol csak téged látlak én magam előtt!
Nappal ott vagy a reszkető tenyeremen,
az arcomon végig folyó csillogó könnycseppben!
Az álltalad nekem edott édes emlékekben,
a haldokló lelkemen-
a megálló szivemen!
Este a remegő szám a te nevedet suttogja,
a lelkem az elveszett szerelmet.....
Milyen végtelenül üres a lelkem-a szivem...
mert elment tőlem...elhagyott az akit én igazán szerettem...!
Egy novemberi nap volt ....
sosem felejtem el.....
akkor hagyott engem el üres-néma tekintettel..!
Kitudta mondani hogy elmegy tőlem.....
hogy már nem szeret többé......
hogy ezután én már sohasem lehetek az övé...!
Hiába kérleltem- maradj hisz annyira szeretlek....!
Ha elmész tőlem én ebben a nyomorult világban egyedül mit kezdjek.....?
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás