Köszönöm szépen Mártika a kedves kis blogjegyzetet! :)
Szép estét!
Üdv.,Judit

Válasz

Kedves, kis összeállítást készítettél. Nagyon tetszik. Köszönöm, szépen a szép
verseket és a kis állatokat.

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek szeretettel Ili.

Válasz

Nagyon kedves összeállítás.Köszönöm Márti.gratulálok!

Válasz

Nekem is van egy másféléves nagyon szeretem Dorka.

Válasz

Köszönöm Márti!Nagyon szép versek,most lesz 4hónapos Dorina kiskutyusa.

Válasz

Szépek a versek, jók a képek.
Köszönöm

Válasz

Nagyon szépet készítettél.
Köszönöm szépen.
Puszika

Válasz

Javitom a verset!!!!!!!!!


Juhász Gyula:
BETEG KUTYA


Úgy néz reád, mint a szótlan fájdalom
És vánszorog a ragyogó napon.

Szeméből csöndes panasz sír feléd,
Keresi részvéted tekintetét.

Tebenned bízik, úrban a hívő,
És kínjait eléd teríti ő.

A mindenség poklában didereg,
Oly nyomorult, akár az emberek.

A megváltó halált nem ismeri,
Nem tudja, hogy az enyhet ad neki.

Csak nyöszörög, sírása könnytelen
S az égre szűköl árván, csöndesen.

Testvéred ő is és osztályosod,
A nap alatt egy a ti sorsotok,

Szenved, pedig nincs semmi vétke sem,
Ártatlan ő, szegény és védtelen.

Mégis embernek ember gyilkosa
És a kutyától nem tanul soha!

Válasz

Nagyon szép köszönöm Zsóka!
Most vettem észre,hogy egykicsit elcsuszot a kép és vers elnézést.

Válasz

Mártika nagyon jó ! Gratulálok,nagyon jó összeállitás, a képek a versek,
nagyonaranyosak. Köszi, hogy láthattam.

Válasz

Köszönöm, nagyon szép összeállítás a barátainkról az állatokról!

A kis kutya


Mégis a legszebb állat.
Magasba trónol fönn a vánkoson,
csodálva nézem sokszor órahosszat
és fürge szívverését számolom.
Ha álmodik csontokról és ebédről,
gondolkozom, milyen a kutya-álom?
Milyen lehet az élete, az álma
ezen a vad és végtelen világon?
Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja
s virgonc szemem kerüli futva-félve.
Egy néma-csöndes bánat titka ködlik
enyves szemébe, barna, bölcs szemébe.
És firtatom: nem szeret ugye senki
s buksi fejét búsan térdemre ejti.
És szólítom: menjünk a kertbe ki
s lengő fülét lassan leengedi.
Vagy unszolom: hazádtól messze estél?
és mélabúsan önmagába mélyed.
Vagy kérdezem: fáj, ugye fáj az élet?
s reám borul, akár egy drága testvér.
És nógatom: szólj a kutyavilágról,
hol testvérkéd, apuskád messze él
és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.
Száját feszítem és mégsem beszél.
Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te
ugye-ugye, hogy nem jő róla hír?
Nem tud beszélni, a kedveske néma.
És sír és sír...Szegény kis kutya sír.
Úgy élünk együtt, két kis idegen,
valahol messze, mese-szigeten.

/Kosztolányi Dezső/

Válasz