- Ő kiolvasta asszonya tekintetéből a kedves titkot, átszellemült arcából a boldogító hírt, Mindent tudó mosollyal vonta magához szeretett asszonyát. Boldog volt, de ezek a percek most nagyon nehezek voltak számára. Tudta, hogy mi vár rá hamarosan. Lelkében boldog és büszke volt most, s mégis nehéz volt a szíve. Azt bizonyossággal tudta, hogy sem asszonya, sem édesanyja nem tudhatja meg az elkövetkező eseményeket. Szeretettel nézett asszonya szemébe, és lassan felemelte azt a két drága kezet és hálásan csókolta meg a nagyon szeretett kedves lény kezeit. A teljes összetartozás érzésével símultak össze, és végtelen Szeretettel néztek egymás szemébe. Így álltak néhány, az Örökkévalóságot idéző pillanatig egymá
s szemeibe bele-veszve, azután átölelte asszonyát és boldogan súgta: "végtelen boldogság nekünk, hogy Isten ismét megáldotta a házasságunkat, de még ne mondjuk el édes Anyám-asszonynak. Maira kérdő pillantással nézett urára, hogy miért nem? - hiszen nagy örömöt okoznánk ezzel. Ekkor gyöngéden, nagy Szeretettel símogatta meg Maira szép arcát és mély tisztelettel hmlokon csókolta, úgy mondta neki -- "Egy kicsit még várjunk vele kedvesem." Asszonya hozzásímult és boldogan válaszolta -- Jól van édes Uram, te tudod.
A TELJESSÉG boldog ölelésében símultak össze, lelkük összeforrt és ujjongó örömmel adtak hálát mindnyájuk Atyjának, a Szeretet Istenének. Néhány meghatottan-boldog, csöndteli perc után gyöngéden kibontakozott asszonya öleléséből úgy mondta -- "most el kell mennem egy kis időre Kedvesem." Asszonya mosolyogva fogta meg férje két kezét és megszorította egyetértése jeléül.
-- Édes Uram, menj, ha menned kell. Lassan hátrálni kezdett, de még fogta szeretett párja kezeit, azután ahogy távolodtak egymástól, elengedték egymás kezeit.
A férfi kilépett a csillagfényes éjszakába.
Új hozzászólás