-- A férfi kilépett a csillagfényes éjszakába, és megszaporázta lépteit. Rokonához sietett, aki már idős ember volt, de mindíg megbízható, becsületes volt egész életében. Róla tudta, hogy mindenben a segítségére lesz. Nem kellett messzire mennie. Megállt egy tekintélyesen nagy ház előtt és bekopogott a vastagn masszív faajtón. Bentről öreges hang szólt ki: -- Ki az?
-- Én vagyok - felelte, és az erős ajtó azonnal kitárult előtte. Az idős ember bekísérte a házba, ahol a ház ura már várta. Nem tudta miért jöhetett hozzá ilyen későn Ő, akit szeretett és nagyra becsült. A most érkezett férfi két kezével fogta össze idős rokona kezeit és megkérdezte: -- Ugya nem baj, hogy ilyen későn zavarlak?
-- Nem baj, dehogy baj! Te soha nem zavarsz engem. Uram, mondd, miben lehetek a szolgálatodra?
-- Gyere Joseph, üljünk le, mert nem tudom röviden elmondani azt, amit el kell most mondanom Neked . . . . - és elkezdte mondani mit kér nagy, erős titoktartás mellett idős rokonától. Amíg beszélt, rokona egyre jobban lehajtotta a fejét, melyet néhe megingatott. Olyan mélységesen-mly döbbenettel nézett ifjabb rokonára, mintha nem tudna hinni a saját füleinek! Nem bírt megszólalni. Teljesen letaglózta" a szíve és a lelke legmélyéig ható, végtelenül nagy megrendülés, amely nem csak a szívét szorította össze, hanem a torkát is. Átfutott a Lelkében --
Istenem! Mennyei Atyánk! Miért kell éppen neki meghalnia? Ő JÓ és Tiszta ember, a Te fiad, Atyám!
Soha nem tett semmi rosszat! Ő csak téged szolgált tiszta szívéből!
Most hirtelen a szívében hallott egy zengő Hangot -- Egy mód van rá, hogy megmenekülhessen. Te tudsz neki ebben segíteni.
-- Mi az, Ó mondd meg nekem Istenem!
-- Most nem, de ha magadra maradsz és szívedben elcsendesedsz, akkor elmondom.
-- Joseph! Kérlek, figyelj rám! Elmerengtél valahová! - hallotta az Ő hangját.
-- Figyelek rád! Figyelek, . . . és joseph figyelt, de az értelme, a szíve és a lelke tiltakozott a hallottak ellen. Tudta, hogyha valaki segíteni tud Őneki abban, amit kért, akkor valóban csak ő az, aki segíteni tud neki. Nagyon nagy feladat, de nem lehetetlen véghezvinni! Szívére és vállaira mégis sziklányi súllyal nehezedett a hatalmas felelősség.
Joseph nagyot sóhajtott: -- Istenem, Istenem! Ez a megbízatás nem csak hatalmas felelősség, de emberfeletti erőt és kitartást kívánó feladat. Könnyektől felhős" szemekkel nézett Őrá, akinek az arca nemes vonásai nem árulták el, hogy mit él át most a szívében - lelkében. Bíztató erővel szorította meg idős rokona kezeit és halkan kérdezte: -- Vállalod?
-- Igen, vállalom . . .felelte elcsukló hangon, . .és segítek Neked. Mindíg segítek, amiben csak tudok, és amire az erőmből még telik. Isten, a Te Atyád, és MI Atyánk segítsen meg téged is és minket is!
Nagy szeretettel ölelék át egymást, ezután a nemes arcvonású férfi megköszönte idős rokonának, hogy segített neki élete legnagyobb és legnehezebb döntésében, a családja megmentésében.