Cica és a kismadár.......
Egy szürke veréb a fiókáját röptette hangos csiviteléssel. A kismadár bátran szárnyra kelt, de elfáradhatott, mert egyszercsak lezuhant a füre, félméternyire az ott lustálkodó nagy fekete macskától. Az fel is ugrott, mozgatta a farkát, és megindult a kismadár felé. Az anyamadár a rmacska elé ugrott, szétterpesztette a szárnyát, és éktelen visitásba kezdett. A cica megtorpant a merészséget látva, s mintha elmosolyodott volna: elegendő lenne egy gyors mozdulata, és a kicsinyét védő mama a karmai között pusztulna el.Ekkor a veréb felröppent és szívet tépő perlekedésbe kezdett, miközben folyton verdesett a szárnyával. Mit mondhat a cicának? ugyan , mit akarhat az ilyen elkényeztetett macska, hiszen még szárnya sincs?
A cica fél szemmel sandit a kétségbeesett madárra, nyal egyet a száján., . Csak félméternyire van tőle a fióka. Elegendő lenne, hogy kinyújtsa felé a lábát, és a kismadár sose ismeri meg a szárnyalás gyönyörűségét, a felhők simogatását, a távoli vizek csillogását, az alkonyt, amikor csivitelni illik, s a hajnalt, amely biborköpenyben érkezik. Elegendő ehhez egy mozdulat. De elmarad. A cica megáll a fióka előtt, mintha megszaglászná,majd elsompolyog. Megértette az anyamadár kétségbeesett jajgatását? Megijedt? Nem. A cicát elárulja lomha járása,ő is anya, Cicamama.
Új hozzászólás