Koszorút fonsz homlokodra
2010. április 18., vasárnap, 12:50







Koszorút fonsz homlokodra,
Jézusnak hiszed magad,
élvezed, hogy véred csorog arcodra.
Krisztus-előttből Krisztus-utánba tartasz,
de az is lehet, hogy éppen fordítva.
Nézz tükörbe,
s lehullnak bőrödről a tüskék.
Szerep csupán életed,

mondandód ripacskodás,
hazug szavak halmaza,
vaksin átcsoszogsz a színen
mint egy félrészeg mosdatlan statiszta.
Egyedül tétova mozdulatod őszinte,
mikor kezed egy apró,
féltő rebbenéssel
Sára fürtjeit titokban megsimítja.

Válasz

Csodálatos, azáltal hogy végképp felborzolja minden érzékszervünk!
Az "Ady-féle héja-nász az avaron..." attitűdje!

Minden leírt, kikiálltott szónak hatalmas jelentősége van...

Hányan élik meg kapcsolataikat lélek nélkül? Hány embernek nem fontos, tehát nem is számít nekik semmi. NEM FÁRJ, mert nem éreznek, nem gondolkodnak... csak úgy vannak! Én inkább érzek! ..."hagyom, hogy fájjon"! Ez a fájdalom is az enyém és a magasztos érzés is! Az esetben ha imádom a fagylaltot és folyton csak azt nyalogatnám, egy kettőre gyomorrontás lenne a vége. Igy vannak azok is, akik pl. drogosok és szenvedélybetegek... egy hamis valóságba menekülnek, hamis vágyak közé - csak az eredménye a földi pokol! Ámbár a Földön is vagy MENYORSZÁG - ha azzá tesszük, mert képesek vagyunk Rá! olgi

Előzmény

Válasz

NINCS CSODÁLATOSABB A BETELJESÜLÉS ÖRÖMÉNÉL... érezni a létet, érezni hogy saját Önmagad is VAGY! MELLETTE A MÁSIK LÉNY, LÉNYED MÁSIK FELE... és a hit, hogy akkor is melletted lesz és fogja majd kezed, ha megöregszel és egy pohár vízre lesz szükséged, amit Ő visz oda neked, mert már nem éred el...

Előzmény

Válasz

A gyötrődés, a szerelem kétségei... (én elhasznált papírzsebkendőként aposztrofáltam önmagam...)

A két fél, az emberpár! Mennyi időre adta egymás mellé őket az isten? Ki-kit szeret szobban, becsül meg, tiszteli a másikban szerelme tárgyát... csak tárgy-e? Netán piedesztál? Csak addig kell - míg örömét leli benne... csak szexuális vonzalom? Meddig maradnak meg egymásnak - a NŐ és A FÉRFI? KEMÉNY PRÓBATÉTELEK életünk során...

FÉRFI NŐ , MENNYEI TALÁLKOZÁSOK.jpg

Előzmény

Válasz

Perlekedés Istennel... beszélgetés. A marxi megfogalmazás szerint:..."az emberek teremtik Isteneiket és gyúrják saját képükre..." A másik tétel, miszerint:..."A tőlünk függetlenül létező objektív valóság"... IGEN A HIT és gyönyörűség, ami a magyar nyelvben rejlik - jelentése, hiszem! Tudatomtól függetlenül a lelkem leg mélyén... ez a hívő ember igazságtétele, mert hiszi és fel sem merül benne ennek tagadása. Mármint, hogy Isten lézezik-e vagy sem. A tudat= hit= egyenlő a hit erejével. Mindinkább hiszi és vallja isten létezését, annál inkább erős a hit!. A hit ereje - a szentlélek teremtő ereje adja a megkérdőjelezhetetlen vallásos tudatot! Ezek csodás egységben vannak a hívőknél!
Aki még nem jutott el e stációig a hit gyökeréig méltán lázad, méltán perlekedig. Ámbár a tudatunktól függetlenül létező objektív valóság - van, létezik. A BIZONYOSSÁG - HOGY VALÓBAN LÉTEZIK - EZ A KÉTELKEDÉSRE VALÓ INDÍTTATÁS! A HÍVŐ EMBER IS PERLEKEDIK! Ez sem baj, ettől is erősödik vele... erősödik a hite, vagy végképp elbizonytalanodik... Kinek mit kell még tanulnia, hitetlenségéből vagy hitéből adódóan még... Hányszor mondtam már én is , hogy istenem ne szeress annyira, már nem bírom a próbatételeket! "Az isten azokat a hívet teszi próbára, akiket nagyon szeret!" Mégis bírtam... mert itt vagyok... Ettől ember az ember, hogy gondolkodik - megkérdőjelez - perlekedik és holta napjáig tanul, tapasztal! olgi

MESSIÁS.jpg

Előzmény

Válasz

Léteztem neked?
2010. május 2. vasárnap, 00:30



Ma haltam meg, vagy tegnap?

Talán már nem is élve születtem
és csak mint egy evolúciós termékkel
a biológia tett-vett velem,
kényére-kedvére,
remélve,
hogy nem lázadok
és szerepem betöltve
szépen, csendben kipusztulok?

TE léteztél

vagy csak magamnak
üres óráimban megálmodtalak?

ÉN léteztem neked?

vagy mint egy futó gondolat
veled voltam éhes magányodban
és mert fáradt vagy tovább álmodni
hát a szemétkosárban
végzem
mint egy összegyűrt papírdarab?

Válasz

Ma éjszaka


ma
hívlak
téged várlak
és megtalállak
szeretnélek szeretni
magamhoz ölelni
veled nevetni
szeretni
ma
éjszaka
két karomba
magamhoz fonva
tested érezve
csókod íze
méze
én
kincsem
én mindenem
én szép szerelmem
örök életem
létem
Te

(Liliomnak)

Válasz

Te vagy nekem
2010. március 25., csütörtök, 00:14



Ki vagy, mi vagy nekem?
Szeretőm?
A magányos
éjeken bársony puha fekhelyem?
Ölelő karod a párnám,
Csípőd íve a lepedőm?
Éltető vizem?
Hűsítő korty a nyár-melegben,
mikor nem tűrjük ruhánkat,
s lázzal keressük a hűvös szobákat?
A hajnali napsugár?
Mi álmot űzőn
tavaszi felhők között
virágot s világot ébresztőn jár?
Az esti nyugtató alkonyat,
mely magához öleli fáradságunkat?
Az álmokat hozó éjszaka,
mi dalokat dúdol lelkünkben.
s ránk borul féltőn vigyázva,
s ringat minket édes álmokba?
Ki vagy, mi vagy nekem?

Válasz

Álom feketében
2010. március 11., csütörtök, 08:33


Ma éjjel csillagtalan égben jeges szél süvít,
mocskos sikátorban botladozom, rémálom
ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít,
s halált lehel a föld is, a szemétben találom
magam - rám untak - odavetettek, betakartak
néhány rongyos emlékkel, leköptek gúnnyal,
felejtéssel, lelkemből minden jót elloptak,
körömcipő tapos még élő szívembe akarattal,
s bámulom a felettem ringó telt combokat,
a gyönyör forrását, s a döbbenet telepszik rám,
a hús lefoszlik csontodról, szétesik szép tested,
álcád lehullik arcodról és nem marad más, csupán
csak csillag szemedből kimászó millió kis féreg.

Válasz

Jahve
2010. április 23., péntek, 15:44



Égő csipkebokor
füstje száll,
tüzét vöröslő vízzel oltom,
undor békák másznak felém,
vérem fullánkok szívják,
dögvész költözik belém,
fekélyes bőröm jégeső marja,
sötétség öli meg világom,
fényre várva hal meg
első újszülött álmom

Jöjj, adj jelet
az ember fiának,
adj menedéket
a mának!

Válasz