Krizantémok


Csendre vágytam,
a hársfák zizzenő
félalélt neszére.
Kószáltam
a virágos sírhalmok között
- névtelenül, mint egy földi –
ki élve az égbe költözött.
Habfodros virágok,
sárgák és fehérek,
mint az örökigéjű emlékezet,
mozdulatlanok.
A meghalt gyönyörök
és a meghalt szavak fölött
könnyek hullnak,
-mint egy megkésett számvetés-
és csupasz kövekké nehezednek.


2009. november 1.

krizantém.jpg

Válasz

200. éve született Liszt Ferenc

Ma 200 gyertya gyúljon,
az égi magasságban lobbanjon a láng,
az eltűnt idők vigasz szaván
- ha a MAZEPPA dallama
dördül fel a fényes fekete zongorán.
Ma állva tapsol a világ,
lelkesülve a múló századok hitén,
mit siker, áldás, vétek és bűn kísért.
S a kínos csend és irgalmatlan vágyak,
mit a vándorok mindig megtalálnak.
Mint a mennydörgő akkordokat
s a sátáni hangokat,
ha szonátává duzzad
a cédrusok lehajló ága, s a vad forgatag.
Bár a termő anyaföld ölelné tested!
- kettétörte emléked mégis a vaskos idő.
Szétosztva élsz tovább bennünk,
mint egy nyugtalan, megcsalt szerető.
Egy lobogó szenvedély vagy
az átvirrasztott éjszakák sötét egén,
s egy lázadó csók az ifjú ajkon.
Pódium, taps, kínzó szerelem,
a van és nincs kavalkádja,
az életed, az életünk a muzsika ára.
Ma 200 gyertya égjen, vörösen, fehéren,
szóljon a fergeteges taps az elmúlt idők felett,
mit legyőzött a zene, s a határtalan képzelet.

2011. 03. 09

Liszt_Ferenc.jpg

Válasz

Jó! Tetszik.
Köszönöm.

Előzmény

Válasz

Ezt a verset a netten találtam Anatole Hongroistól. Nagyon tetszik s ezért arra gondoltam ide bemásolom.


Éveim évei

Húsz évesen a világot kifordítottam a sarkából,

Nevettem, éltem, s pocsékoltam az időt a fiatalságból,

Ittam a gondtalanság telis-teli poharából,

Nem gondoltam arra, kikopok-e kánaánból.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Harminc évesen, a világban biz körbenéztem,

Tapasztalataim jók s rosszak átalakították énem,

Fiatal múltamba vissza-vissza léptem,

A száguldó időmet még hebehurgyán tengettem.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Negyven évesen, családra s nyugalomra vágytam,

Gyermeket nemzeni, hogy boldognak lássam,

Majd megszerezni mit áhított vágyam,

S mellé becsületes társat, s megértőt vártam.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Ötven évesen, csalódottan, a világ kifordított,

Elfogyott türelmem, s a boldogtalanság biz átalakított,

Ősz hajjal, rothadó fogakkal, bíztatott,

A jövő kilátásai aggodalomra adott okot.

-------------------------------------------------------------------------------------------

hatvan évesen, betegen, kórházi ágyon,

Remény? Igen! A temetői parcellákon,

Az emlék végett könnycsepp csillog szempillámon,

Az egyedüllét, s az élet kudarcai látszódnak, e csillogáson.

Anatole Hongrois
Auteur.schriftsteller
Író-költő-operett szerző
Hamburg-Lyon-Szeged

Válasz

Ki irta a verset amit küldtél?
Üdvözöllek : Ágnes

Előzmény

Válasz

Farsang előtt
Ismerős ember
közelgett az úton,
köszönésképpen kezem
felé nyújtom.
Zavaromban a hangom
is elnyújtom:
"De hisz Ön éppen úgy néz ki, mint Newton!"
A mellettünk állókat is
kissé felbujtom!
Hiszen csak egy élethű álarc mögé bújt Tom!
Mondják nekem egy kicsit lesújtón.
Valóban, Newton mögött
lapult Tom!
Ő még tán ma is ezen röhög
a pulton.
Én is mosolyogva merengek
a múlton.
Hajdan Valéria

Válasz

Arcképcsarnok

Talpam szívja a kocsma hideg köve,
Vékony falát melengeti a tél.
Hátul játék-automaták színes billentyűzete,
Körbe fényes tükörszemek villognak felém.
A tükörben torz emberarcok,
Alkoholtól kényszeres fintorok
nevetnek - hízelgőn.
Nem látom önmagam…
Csak becsapottan
kereslek – hasztalan.
Hamis arcjátékok, bűn portrék,
Színlelt szirupos báj,
a torz arcok fintorán.
Szüntelen nevetnek
a zabolátlan gesztusok,
A mámoros emberalakok.
Lebegő rémület.
Kétségbeesett szenvedés
az üres hiányod.
Tekintetem, mint a ventilátor
– keres.
A lendület magával ragad.
Arcod arctalan,
arcom arctalan.
Már a tükrök is nevetnek
– miért kereslek?!
Nem látom gyermekem!
S nem látom önmagam!
Csak a részeg szavakkal teli kocsmát,
És a kocsmáros nyájas mosolyát,
Amivel ráveszi a torz arcokat,
Hogy igyanak jó nagyokat.
Itt csak a tisztára mosott poharak
Csendülnek igazat.

Válasz