Válasz

Válasz

Válasz

Vers az őszről .
 
Piros e levél,az ott meg sárga,fák lombja kevés,csüggedt az ága. Őszt fúj felénk a szél,kezd barnulni a táj,sok madár útra kél,halkul a vidék, kár. Csendesen kékül az ég,a hideg be-be köszön,ránézésre csodaszéparany-ridegbe dönt. Az elmúlás most szinte szép,de oly halkan zajlik ez le,kinézek és tetszik a kép,de az érzés már nem kéne. A lusta tücsök már nem zenél,egy levélke alatt didereg.A szél hozzád suttogva beszél,de te nem hallod, mert idegen. A fák eltemetik kincseiket,nem sírva, ünnepelve,hisz tudják jön most halál-hidegs a szép tavasz majd éleszti őket./a szerző számomra ismeretlen/

Válasz

József Attila:Majd megöregszelMajd megöregszel és bánni fogod,hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.A lelkiismeret majd bekopogs nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.Lesz vén ebed s az melléd települ.Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,mert éjjel félni fogsz majd egyedül.Árnyak ütnek a rezgő anyókára.Az öreg kutya néha majd nyafog,de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;hanem valaki hiányozni foga multból ahhoz a magányos csendhez.Majd tipegsz: s ha eleget totyogottrossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretbenáll ifju képed. Hozzá motyogod:"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem.""Mit is tehettem volna?" - kérdezed,de fogatlan szád már nem válaszolhat;s ki a nap előtt lehunyod szemed,alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,mint a csikó, hogy a hámot levesse.S a félelem tünődik, nem a vágy,a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.Magadban döntöd el. Én fájlalom,hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.Mert elfárad bennem a fájdalom,elalszik, mint a gyermek, s én is véle.

Válasz

Válasz

WILLIAM BLAKE:
 A MÁSOK BÁNATA
 Láthatok búsulni mást S ne érezném bánatát? Láthatok-e szenvedőt, Hogy ne vigasztaljam őt?
Látva könnyet más szemén, Bánatát ne
 osszam én? Apa síró kisfiát Nézze, s bú ne járja át? Ülhet némán egy anya, Míg szorong, sír magzata? Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ez nem eshet soha meg. S ki mosolyt hint, merre jár, Hallva, hogy egy csöpp madár Bútól, gondtól sujtva zeng, S egy kisded kínban mint eseng:
Nem ül fészkéhez talán, S enyhít szíve bánatán?
Vagy a kis bölcső felett Nem sír gyermek-könnyeket?
S ülve éjt-napot vele, Könnyeit nem törli le? Nem, nem, ó, ez nem lehet, Ilyet soha nem tehet. Örömét szétosztva mind Szinte kisded lesz megint, A bú ismerőjeként Hordja bánatunk felét. S ne hidd, míg száll sóhajod, Hogy Teremtőd nincsen ott, És ne hidd, ha könnyezel, Hogy Teremtőd nincs közel. Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét, És míg meg nem enyhülünk, Mellénk ül és sír velünk.
 (Tótfalusi István fordítása)  
 
 

Válasz

Scheffer János:Harcolj a szerelemért...Szerelem tüzes fénye szivünkből egymás felé száll,Melegítjük egymást mint tavaszi tábortűz alkonyán.Rakj a tűzre mindennap, ne hagyd kialudni a lángot,Harcolj a szerelemért! Rázdd le magadról a láncot!Hétköznapok monoton szürkesége egyre csak nyomja,Lüktető szerelmes lelkünket fájón eltompítja,Nyisd meg képzeletben az együttlét aranyló hídját,Harcolj a szerelemért! Szerelmünk a túlparton vár rád!Ne légy tétova levél, kit szelek fújnak ide-oda,Indulj el a hídon, szaladj, fuss át a másik partra. Én is indulok feléd, a folyó felett találkozunk,Harcolj a szerelemért! Valóra válik minden álmunk. A múlt árnyai hívogatnak mézesmázosan vissza,A szerelem több mint kétségbeesett lélek siralma,A boldogsághoz sokkal több kell mint sajnálkozás,Harcolj a szerelemért! Hagyd a múltat, új jövő vár rád!Érezd a szerelmes vágyat, az igaz őszinteséget,Szerelem szabadságát, az önként vállalt közösséget.Boldogság hangjait, mi csak szerelmes talajon ébredez,Harcolj a szerelemért! A rossz álmoknak vége lesz. Testem a tested körül révületben örömtáncot jár,Vérköreink összefonódnak ezer szálon át,Ha a boldogság végső, szent sóhaját hallani vágyod,Harcolj a szerelemért! Teljesülni fog az álmod.Ha nem akarsz felemás igában, hit nélkül élni,Egyedül imádkozni és a vad jövőtől félni,Ha a hármas kötelék örök szentségében hiszel,Harcolj a szerelemért! Többiről Isten gondot visel.

Válasz