Drága Öcsémnek!
Mit érsz nekem,most megírom,
A levegőt,az életet ezt jól tudod!
Légy erős hisz hisz nagyon Szeretlek,
Egyetlen tesvérem soha ne keseregj!

Meletted állok mint egy köszikla,
Támasztalak gyenge napjaidban!
A betegség,csak mulló érték,
Te erös vagy,s győzöl mindenkép!

Mikor picik voltunk összetartoztunk,
Háram voltunk,ketten maradtunk!
Növérkénk onnan fentről vigyázz reád,
Ő kéri boldog légy,s ne bánkodj tovább!

Fel a fejjel Drága Kisöcsém,
Nem lesz semmi baj,csak nagyon eröss légy!
Szeretet vessz körül itt a lelkemben,
Szeretlek nagyon,s leírtam érzelmem!

2010.Oktober.06
ANCSA

Válasz

és a szíveden is nyiss egy kis rést, hogy befogadd Önmagadba is az ajtón betérőt!

Táncoló pár, csábító női pillantás.gif

Előzmény

Válasz

Tanulságos.

Előzmény

Válasz

Gál Tamás

HÁZÉPÍTÉS
Egy ház váza vagy.
Hogy ráláss a világra
ablakokat nyitsz a ház falára.
Hiába akarsz mindent látni
kérdéseidre választ kapni
üveg helyett vakablak is marad.

És ki akarsz menni!
No meg másokat beengedni.
Hiszen nem remete akarsz lenni.
Élni akarsz, élni!
Ajtó az utcára is nyíljon(!)
akkor tudsz társat és barátot keresni.

Előzmény

Válasz

Hiába
Hiába múlnak az évek el,
Helyzetem nem lett jobb semmivel.
Hiába küszködök,
Hiába őrlődök
A toronymagas malomban,
Nem segít semmi a bajomban!

Hiába - így volt ez eddig is.
Hiába voltak barátaim is:
Nem tehetek semmit ez ellen;
Fogva tart egy gonosz szellem.
Menekülni előle nem tudok,
Örökre a rabja maradok.

Ha tehetném, az égig is elmennék;
Felhők felett szabadon repülnék!
De a szükség lehúz a föld felé,
Én nem mehetek el másfelé!
Mivel nem tehetem, maradok,
A földhöz porszemként ragadok!

Hiába az ábránd és az álom;
Nem kérdezi senki, mire vágyom.
Vak és süket, aki rám figyel,
Csontjaim is majd e föld lepi el.
Én nem mehetek innen el -
Örökre megfogott ez a hely!

Horváth Gábor János

Válasz

Juhász Gyula:

Meghalni


Meghalni milyen szomorú lehet,
Mikor mienk még mind a kikelet.
Mikor a rózsák legszebb kora van:
Meghalni, elmenni magányosan!

Meghalni milyen szomorú lehet,
Mikor a köd már küldi a telet,
Mikor az őszirózsa oda van:
Meghalni, elmenni magányosan!

Mindegy! Ha nap ég, ha köd borong,
Szomorúak voltunk vagy boldogok,
Későn, korán, - keserű bárhogyan:
Meghalni, elmenni magányosan!

Válasz

Kedes Márti nayon aranyos vagy, de én úgy gondoltam, ha valakinek megvan a tv-,ből vagy valakinek az előadásában. A verset én nagyon jól ismerem és Szabó Lőrincet is, mert nagyon szeretem, de ez a kedvenc versem. Köszönöm Neked.

Előzmény

Válasz

Szabó Lőrinc
(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Válasz

E.A.Poe:

A HOLTAK LELKE


Lelked majd egymaga marad
A sír sötét gondjainak
Óráján és senkise lesz,
Ki titkaidba beleles.

Viseld csendesen e magányt,
Mely nem egyedüllét - hiszen
Az életben melletted állt
Holtak lelke veled leszen
Holtodban, s akaratuk ott
Ismét árnyba von; légy nyugodt.

A tiszta éjszaka
Kihuny s sok csillaga
Magasló trónusáról
Nem reménysugárral világol,
De a sok fénytelen,
Rőt gömb mint gyötrelem
S láz hullik csömörödre,
S rád ég majd mindörökre.

E gondolatot el ne vesd,
E látomást ne hessegesd;
Soha el nem hagyhatod
Tűnni: mint fű a harmatot!

Isten lehe: a szél elállt,
S a köd - amely a dombra szállt,
S az árnyak, az árnyak szét nem osztják -
A tanújel és a bizonyság.
A fák közt is mily lebegő:
A rejtélyek rejtélye ő!

Válasz

Umberto Saba

FINALE


Sötét az emberélet, csupa bánat,
és benne semmi, semmi meg nem állhat.

Csupán csak az Idő egyforma léptű.
Szerelmünk esztendőket napra szűkít,
s a megcsömörlés is tengernyi évet
sűrít egy napba, ámde ballagása
meg nem pihen, nem változik. Chiaretta
tegnap leányka volt, ma ifjú nő már,
ki holnap asszony lesz talán. Az ember
ha erre gondol, szíven ütve döbben.
Hogy mind e gondot űzzem - írok, mert a
művészet éltet engem, rendezetlen
szívem világát szép egységbe fogja.
Fájdalmaimra mindig a vers a gyógyír.
Övé az érdem rég s ma is - mit senki
nem ért, nem ismer kínja, kára közben -,

hogy fájdalommal terhes életemben
végtére mégis boldog ember lettem.

Válasz