2020.10.16 Porosodó emlékeim - Szathmáry Olga Ottilia
Szathmáry Olga Ottilia
Porosodó emlékeim
.
Porosodó emlékeim életem
vak tükréből, kitekintenek:
csodákat igézett pillanatok.
Arcokon boldoság mosolyok.
Éji ég csillagai között csábító
szférák sziréneinek dalama,
hárfák húrján felzengő óda.
Életem emlékei porosodón...
Csillagoktól fényes alkonyokon
első villamosra várva körúton,
örömkönnyeinket és bohókás
vígságunk a kerek Hold láthatá'.
Pestről-Budára a Szabadság-hídon
keringőztünk, mámoros sétánkon.
Hópelyekkel táncoltunk bohókásan
csúszkálva, egymásba kapaszkodva.
.
Rügyeit bontó üde tavaszunkra várva
a szürke homály gúnyos kéjes kacajjal
vette el tőlünk életet adó a meleg fényét.
Utunkon szürke köd, reménytelenség.
.
Porosodó életemlékeim vak tükrében
láttam elnémult rettegését szívemnek.
Piciny bogár kövült borostyánba zártan.
Túlcsordult fájdalompohár borát kiittam.
.
Üveghang csöndült, égi éji béke.
Mennyei fény töltötte be lelkem.
Megérintett vígaszt adón egy kéz.
Porosodó életemlékeim, tükörkép.
.
Budapest-Budakeszi, 2020.október 16.
Szathmáry Olga Ottilia
Fotó: Aranyosné Huri Valéria
Kommentáld!