Saint Exupery
Kis herceg és a rózsák
(idézet)
"A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik.
- Ti még
nem vagytok semmi.
Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem
szelídítettetek meg senkit.
Olyanok vagytok, mint a rókám volt.
( Fotó: Budakeszi Vadaspark)
Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer.
De én a
barátommá tettem,
és most már egyetlen
az egész világon.
A rózsák csak feszengtek,
ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek.
Nem lehet meghalni értetek.
Persze egy
akármilyen járókelő
az én rózsámra is azt mondhatná,
hogy ugyanolyan,
mint ti.
Holott az az igazság,
hogy ő egymaga többet ér,
mint ti
valamennyien,
mert ő az, akit öntözgettem.
Mert ő az, akire burát
tettem.
Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam.
Mert róla öldöstem le a
hernyókat
(kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt).
Mert őt
hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is.
Mert ő az
én rózsám."
"- Isten veled - mondta a róka.
- Tessék, itt a titkom.
Nagyon egyszerű:
jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek
láthatatlan.
- Ami igazán lényeges,
az a szemnek láthatatlan
- ismételte a kis herceg,
hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő,
amit a rózsádra vesztegettél:
az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem...
- ismételte a kis herceg,
hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot -
mondta a róka. -
(Fotó: Róka Budakeszi Vadaspark)
Neked
azonban nem szabad elfelejtened.
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél
azért,
amit megszelídítettél.
Felelős vagy a rózsádért..."
Forrás:Internet; forrás:orchidea1957,
Szőke Sándorné Ágota
Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg (részlet)
Szerk.: Szathmáry Olga Ottília
Kommentáld!