Amedeo Modigliani

 rövid élete és munkássága

és festményeinek utóélete

 

 

 

 

Amedeo Modigliani

(1884.07.12. Livorno - 1920,01.24.Párizs)

 

olasz szobrász és festő.

A 20. századi avantgárd

jellegzetes képviselője, a

párizsi iskola

(École de Paris) tagja.

 

 

Modigliani egy elszegényedett burzsoá családba született 1884-ben és az olasz Livornóban nevelkedett.

A családi legenda szerint végrehajtók kopogtattak náluk, éppen akkor, amikor édesanyja Eugenie állapotos volt.

Abban az időben az olasz törvények úgy rendelkeztek, hogy a hitelezők nem vihetnek el semmit egy terhes nő ágyából, ezért a család az anya ágyába dugta az összes vagyontárgyát.

 

A művész beteges gyerek volt:

11 évesen mellhártya-gyulladást kapott és bár legyőzte a betegséget, teljesen felépülnie soha sem sikerült.

Fiatal srácként elváltozások jelentek meg a tüdején, amik aztán tuberkulózisba mentek át – ez akkoriban szinte teljesen gyógyíthatatlan volt.

Annak érdekében, hogy felgyógyuljon, Eugenie utazni vitte a fiát,

aki - bár ekkor már festőként

tekintett magára -,

nagy nőcsábász is volt:

 

16 évesen egy Caprin töltött nyaralás alatt lefeküdt egy norvég turistanővel.

Egészen húszéves koráig Olaszországban tanult, de mint minden más nagyravágyó művésznek,

neki is Párizs volt az elsődleges úti cél.

 

Bár az édesanyjától kapott összegek fedezték a mindennapi kiadásait,

azon kapta magát, hogy két új szenvedélyére már nem jut elég:

ez a két új szenvedély pedig

- a nők

- és hasis volt!

Apja, Flaminio pénzváltót üzemeltetett, anyja, Eugenia, iskolát vezetett.

Amedeo volt negyedik,

legkisebb gyermekük.

1898-ban

kezdte művészeti tanulmányait

Guglielmo Michelinél. Firenzébe utazott

1902-ben,

és beiratkozott Fattorihoz

a Szabad Akt Iskolába.

1903-ban

már Velencében élt,

ahol tanulmányozta a

reneszánsz

művészetet és találkozott

Umberto Boccionival és Ardengo Sofficivel,

a futurizmus

vezéralakjaival.

 

Párizs, Montmartre

1906-ban Párizsban, a Montmartre-on bérelt lakást és az ifjú párizsi művészek bohém életét élte.

Betagozódott a párizsi iskolába, azon ott élő külföldi művészek egyik fő alakjává vált, akik ismertségre a francia fővárosban akartak szert tenni,

de soha nem váltak igazi franciákká, mint Pablo Picasso,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amedeo_Modigliani_1915 - Pablo Picasso arcképe 1915 -

 

Juan Gris, Julius Mordecai Pincas, Marc Chagall, Moïse Kisling, vagy Chaim Soutine. A korszak és a művészet nagy kérdéseit gyakran Bateau-Lavoirban tárgyalták meg a Párizsban élő külföldi és a párizsi művészek, köztük Modigliani.

Hiába volt 1917 az első világháború csúcspontja, Párizs hemzsegett a turistáktól.

Amedeo Modigliani festő és szobrász is minden nap kedvenc bárjában, a Rotonde-ban múlatta az időt, és akárhányszor egy csinos nő ült mellé, gyorsan skiccelt róla egy portrét, amit aztán enyhén spiccesen és kicsit agresszív stílusban

adott át a:

„Modigliani vagyok, zsidó.

Öt frank lesz"

szöveg kíséretében.

Bár legtöbbször ez a név semmit nem jelentett a másik félnek, azt mindenki látta, hogy a rajzaiban van valami:

annak ellenére, hogy furán hosszúkás arcot rajzolt az alanyoknak és rejtélyesen

üres szemeket,

azért nyilvánvaló volt, hogy azért az árért cserébe (ami manapság 50 fontnak, azaz kicsivel több mint húszezer forintnak felel meg) egész jó kis párizsi szuvenírhez jutott a kiválasztott alany.

 

Egyik éjszaka, beszívott állapotban rajzolt egy nőt, akinek hattyúszerű nyaka volt – ez egyébként később a védjegyévé is vált.

A festés mellett továbbra is hódolt másik nagy hobbijának,

a szexnek is.

1910-ben,

azaz 26 éves korában heves viszonyt kezdett

az akkor 21 éves Anna Akhmatova költőnővel

– a dolog szépséghibája, hogy Akhmatova akkoriban volt friss házas, még egy éve sem volt férjnél.

Kapcsolatuk idilli (mai szemmel elég szirupos) volt: szavaltak egymásnak, holdfényes sétákat tettek...

 

Amennyire intenzív volt az együtt töltött idő, annyira rövid is: mindössze egy évig voltak együtt, eddig bírta ugyanis a költőnő a festő életmódját – azaz a hasis-, abszint- és kokainfogyasztását -, és az ezzel járó agresszivitását.

Ez pedig nemcsak azért volt rossz, mert Modigliani néha szinte teljesen elvesztette az eszét (egyszer szódásszifonnal támadt valakire), de a tuberkulózisból való felépülését is visszavetette.

 

 

Modigliani Párizsból időközönként hazalátogatott Livornóba, a szülei házába. Az 1910-es években a portréfestészet mellett a szobrászat is foglalkoztatta, Constantin Brâncuși lett a mestere.

Szobrait a görög kariatidák, az óceániai

és az afrikai primitív művészet hosszúkás ábrázolási technikája ihlette.

 

Főleg női fejeket formázott, néhány szobrának plaszticitását festéssel hangsúlyozta.

 

Kisplasztikái ma is mindenkit elbűvölnek spiritualitásuk miatt.

 

A igazság, a tisztaság keresése jellemzi portréfestészetét is.

 

Beatrice Hastings

 

A háború elején kezdődött romantikus kapcsolata a nála 5 évvel idősebb

Beatrice Hastingsszel,

egy dél-afrikai írónővel.

 

Beatrice anyagi támogatásának köszönhetően

Modigliani élete könnyebbé vált,

ugyanis festményeit,

szobrait nem vásárolták.

 

 

Jeanne Hébuterne

 

 

 

1917-ben

 

az Académie Colarossin rajzolgatott,

amikor találkozott

a 19 éves Jeanne Hébuterne-nel.

Összeköltöztek.

Viharos családi életet éltek, de Modigliani Jeanne-ról készült szobrai és portréi igazi gyengédségről tanúskodnak.

Nizza

1918-ban Léopold Zborowski

 

 

 

Dél-Franciaországba költöztette az általa képviselt művészeket, köztük Modiglianit is. A nizzai mediterrán hangulat nem nyerte el Amedeo tetszését, így továbbra is műteremben festette arcképeit.

 

1918 februárjában Jeanne állapotos lett. Különváltak, de kislányuk megszületésekor ismét összeköltöztek.

Utolsó évei

 

1919 májusában visszatért Párizsba,

Jeanne második gyermekükkel várandósan délen maradt.

Ettől az évtől kezdve festményei egyre jobb áron keltek el.

Az év júniusában családjával beköltözött a rue de la Grande Chaumière-en lévő egyik lakásba,

Gauguin

egykori lakása fölé.

 

Egészségi állapota rohamosan romlott, Szilveszter után veseproblémái jelentkeztek és szörnyű fájdalmak kínozták. Tuberkulotikus agyhártyagyulladásban halt meg 1920. január 24-én hajnalban, az Hôpital de la Charitében.

 

Halálakor Hébuterne a nyolcadik hónapban volt második gyermekükkel.

Másnap levetette magát az ötödik emeletről és ezzel végzett magával és meg nem született közös gyermekükkel.

Temetésén részt vett az egész Montmartre. Párizsban, a Père Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

Még a 20. század második felében is sokáig egy kőkeretes kis sírhely, amelyen nyáron friss virágok nyíltak, jelezte a nagy festő nyughelyét, időközben sírja is megszépült, ahogy az idő előrehaladtával közelebb került művészete a közönségéhez,

Itália, Franciaország, Kelet-Európa népeihez.

 

Lányukat Modigliani nővére vette magához.

Életéről, munkásságáról tanulmányok, regények, filmek születtek, legendák ún. hiteles források nyomán.

 

1907-től 1920-ig,

Amedeo Modigliani 

13 esztendő alatt,

 

létrehozott egy valóságos modern

festői életművet.

Művészete

Az igazság, a szépség,

a tisztaság keresése vezette a ő szenvedélyes művészetét,

az óceániai, az afrikai, a görög,

a római kultúra és az itáliai reneszánsz voltak az ő fő ihlető forrásai,

 

az itáliai quattrocento időszakából Sandro Botticelli festészete gyakorolt rá mély benyomást.

 

Életében nem érte el a siker és az elismerés,

bár az első világháború szenvedéseit átélt Európa kezdett éhezni azokra az értékekre, amelyeket Modigliani művészete reprezentál, az érdeklődés tovább fokozódott a második világháború után és napjainkban.

Egyetemes emberi értékeket, s nem partikuláris értékeket közvetít a hagyományos, a primitív és a modern művészetek (impresszionizmus, posztimpresszionizmus, kubizmus, expresszionizmus) ismeretének birtokában. Lineáris vonalakkal, finom kontúrokkal, tiszta színekkel érte el témái összefoglalását és szuggesztivitását.

 

Modigliani festészete hazai festőink közül talán Barcsay Jenőre hatott leginkább.

 

 

A festmények utóélete

 szomoró statisztika,

konklúziókkal...

(szerk.)

Nemrég újabb árverési rekord született: 113 millió fontért, azaz közel 50 milliárd forintért kelt el Amedeo Modigliani Fekvő akt című képe a Christie's aukcióján – olvasható

a Dailymail oldalán.

 

A festményt egy kínai milliárdos, bizonyos Liu Yiqian vette meg, és bár az összeg elképesztő, még így is csupán második helyhez elég a

legdrágább festmények listáján:

az első helyet ugyanis 179,4 millió dolláros árával május óta Picasso Algériai nők című műve tartja.

Ismerje meg a meztelen nőt ábrázoló remekmű és festőjének történetét!

 

Tavaly novemberben minden idők második legmagasabb árverési összegéért, 170,4 millió dollárért (46,7 milliárd forintért) kelt el a Christie’s New York-i árverésén Amedeo Modigliani Fekvő akt című 1917-es festménye.

 

 

Forrás: http://divany.hu, Wikipédia,

http://magyaridok.hu,

Szerk.: NETWORK Versek, Idézetek Irodalmi Klub> Magyarságunk - a lélek él> Budakeszi Klub> Együtt Budakesziért Fórum vezetője: Szathmáry Olga Ottília