Marcus Aurelius

Az élet értéke 

  
Ha háromezer vagy harmincezer évig élnél, akkor sem vesztenél el más életet, csak azt, amelyet éppen élsz; és nem élhetnél másfajta életet,

csak azt

amelyiket egyszer elveszítesz.

Egyre megy a leghosszabb és a legrövidebb élet is.

A jelen, mindenki számára ugyanazt jelenti: azt, ami most történik vele; sem a múltat, sem a jövőt nem lehet elveszíteni, csak a jelent.

Hogyan is vehetnék el tőlünk azt, ami nem a mienk?

Két körülményt vegyél figyelembe:

először,

hogy minden öröktől fogva azonos formában ismétlődik,

és nem számít, hogy valaki száz, kétszáz évig,

vagy beláthatatlan ideig szemléli-e ugyanazokat a jelenségeket;

másodszor,

hogy a leghosszabb és legrövidebb életre rendelt ember is ugyanannyit veszít,

mert csak a jelen pillanatától fosztható meg,

hiszen csak ez az övé, mert amije nincs, azt el sem veszítheti.

Ezért az életet, amelyet most élsz - becsüld meg! 

Rossz érzések ellenszere

 

Ne ijeszd el magad az élettõl azzal,

hogy csupán a gondokról s bajokról képzelegsz.

Ne vetítsd elõre még nem létezõt,

s ne éleszd újra letûnt bajaidat!

Amikor gondok kínozzák sorsod,

tedd föl a kérdést:

mi az, ami most elviselhetetlen?

A választ magad elõtt is szégyelni fogod

- sem a jövõ, sem a múlt nem nehezedik rád!

Mindig csak a jelen.

Az elõbbi talán be sem következik,

az utóbbi pedig már rég elmúlt.

A jelen súlya kisebbedik, ha körülhatárolod.

Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni?

- Ha félreteszed, ami bánt, máris a

legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog,

hogy lelked rosszul érezze magát miatta?

Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedõ arcal csüggedned valami múlandó fölött?

Emberrel nem történhet meg,

ami nem emberi!

Ahogyan ökörrel, szõlõvel, kõvel

nem eshet meg olyasmi,

ami ökörhöz, szõlõhöz, kõhöz nem illik.

Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külsõ jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem pedig a róla alkotott elképzelésed.

Márpedig csak tõled függ, hogy ezt megszüntesd.

Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik

- tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett - ,

ugyan ki akadályozná meg, hogy hibás felfogásodat magad orvosold?

Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz,

nem okosabb-e megújult erõvel tevékenykedni,

mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell,

az eredménytelenség oka nem benned rejlik.

A dolgokat elfogadni tudni annyi,

mint helyesen értelmezni.

Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod:

az út a te utad, a természet mérte rád!

 Neked csak járnod kell rajta.