Bruno Ferrero
Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott
vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
- Igen.
De olvastad-e a megrendelőlapot?
Mosható legyen, de ne plasztik
anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az
elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent
meggyógyitson, és legalább hat pár keze legyen.
Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár
szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón
keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit
csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik
szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia.
A
harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel
közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."
Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget
dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem.
Elkészült egy
édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet
készíteni egy fél kiló darált húsból.
Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl
gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni.
Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy
édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét,
hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.
Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig
húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a
magányt és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.
Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én
teremtettem!
Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?
Forrás: Bruno Ferrero
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!