Baranyi Frenc
Fogadalom
Kíméletlenségemmel becsüllek én -
olykor gyilkol a simogatás
Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást
nem ismer az őszinteség.
fogadom: úgy ütlek meg én,
hogy fájjon erősen, mert szép missziója az ütésnek,
hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én
az agyamban rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó
apró lemondások alattomos bujtogatásaival
ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe
rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító
ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan
kellemes sírboltjából kemény életre trombitáljalak.
Fogadom hogy gyűlölni is foglak,
fogadom hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hüllt
szeretők egykedvűsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam,
hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek
Forrás: Internet
Kedvenc költőim egyike Baranyi Ferenc.Debrecenben a Közgázban Filep Tanár Úr meghívására érkezett hozzánk a suliba - 1976-ban diákkoromban. Előzőleg egy verseiből összeállított műsort adtunk Neki elő, no meg az író-olvasó találkozón részt vevőknek. "Hóálmaim" versénél dedikálta számomra, azt a versét mondtam el... azóta valaki eltulajdonította tőlem mert megtetszett neki a kötet... a többi megvan! Csak a dedikált példány hiányzik, nem csak a könyvespolcról... a lelkemből!!! Fenti versét csak most értem igazán...
Szerk.: Szathmáry Olga
Kommentáld!