Bornemisza
Attila
Arany
legyezők között
Szathmáry
Olga Ottiliának ajánlom
Mikor láthatlak már?
Töröld le az ég átlátszatlan
homályát
elemezd meg a tűhegyű csillagokat
s őrizd a reggelek friss harapását,
hogy a Szépség maradandó legyen
Benned
Milyen indulat kerget a Lét vizein
Míg szelíd öblei kigyúlnak a nyárnak
S a fecskeszárnyú szél keres
estelente.
Evezz szívembe Fény
Vitorláidon könnyű ábránd és vad
képzelet
és perzselnek a napraforgószemű
mezők.
Aranylegyezőit lobogtatja a nyár
Fűszálon tornászó bogár Fölfelé tart.
Nekiindul nem fél hogy
eltapossák mérföldes lábak.
Nincs benne dac sem alázat.
Neki gyürkőzik,
csillagok alatt villan lépte.
Meddig jut el?
Hány ezer éve Menetel?
Milyen úton jár,
pillanat élte alatt amíg
alázatos füvek emelik,
s a végtelen nyúl feléje
engedelmesen.
Óh – érzem: apró bogár voltál
értelmes életemnek.
Szép táj, biztató jelen
hangjától élednek!
Te voltál s te leszel a fű ahol
a látóhatár féltve lehajol
s türelmes tenyerére vesz
a fénytől érett paradicsom - ízű
nyár hol
egyetlen nem-érett magányom
kései ragyogása haldokol.
Forrás: Chev Bornemisza Attila
(Főnixként ég bennem a tűz
verses kötetem)
Szerk.: Szathmáry Olga Ottília
Kapcsolódó hírek:
Bornemisza Attila - Messze utaztál szívemtől
Bornemisza Attila - Loptam a hajnaltól Múzsámnak
Bornemisza Attila - Emlékezés a szerelemre