Budár Sándor:
Én a természet világában születtem, a pusztában.
Ott láttam meg először
a Napot, májd a holdat és a csillagokat, kik
kézenfogva, mint szerelmes
pár sétáltak az éjszakában.
Ifjuként Őket próbáltam utánozni mikor
megérintett az első szerelem lágyan simogató szellői.
Táncra kértem
Őtt, de akkor még nem gondoltam, hogy az a tánc egy életre szól.
BUDÁR SÁNDOR
Ő
ÉS
A TERMÉSZET
Ringott karcsú dereka, mint búzakalász a szélben,
Táncra kértem Őt, táncolva zenét hallgattunk az éjjben.
Kedves hangja bele olvadt a természet hangjába, maga volt a mámor!
Csak táncoltunk, táncoltunk, jártuk a mámorító táncot.
Együtt örültünk, nevettünk, zenget belé, erdő, mező, és Ő, táncolt!
Velünk dalolt és játszadozott, minden, ami körülöttünk látszott.
Enyhe szellő fáklombjait simogatta, és ők suttogtak,
keringőt járt a természt, és mi velük táncoltunk dúdolva.
Mámorító friss illata keveredett ózondús levegővel,
És én magamba szívtam, melyet feledni nem lehet.
Ott voltam minden ünnepi táncon a természetben veled,
Melyet a természet rendezett.
Fontál sok szép koszorút, szórtad a virágot,
És hajad velük oldalomon díszítették a világot,
Melyre a természet is rácsodált.
Lassan feledésbe merült, de emlékedbe idézem én:
Kedves és gyönyörű volt közös táncunk,
Eggyütt a természettel, mely ma is bennem él.
Még ma is hallgatom a fák lobjainak suttogását,
Bámulom a természet oly csodálatos táncát.
Bámulom Őt is, de már szikkadt derekát,
Mely nem hasonlít a ringókalászokra,
De mégis csodálatosa látvány,
Mert felidézi elmult életünk zöldelő sátrát.
Forrás: Budár Sándor
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
Budár Sándor - SZERETNÉM HA ...
KACAGÁS - BUDÁR SÁNDOR
Budár Sándor - KIMONDATLAN GONDOLATOK