,"Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép."

(Arthur Schopenhauer)

Odakönyökölt a képzeletbeli sakktábla elé, és kezdte a helyükre tenni a bábukat.Új parti indul,könnyed mozdulattal lenyomta a sakktáblával egybe kombinált óra indító gombját....

A Duna felől kellemes szellő fújdogált és itt a negyedik emeleti, lépésnyi erkélyről. jól kivehető volt a Batthyányi tér nyüzsgése.Ez a tavasz is jól indít, állapította meg magában ,szinte átmenet nélkül már egy korai nyári kánikulában izzadunk.

Visszalépett a hűs hálóba és megküzdött a rolettával ami nem tudott ellenállni csigáival a múló időnek és csikorogva engelmeskedett faléceivel a parancsnak és mint a félig hunyt szem takarta be az erkély bejáratát.A Margit szigetről szökött szellő még egy utolsót lebbentett a fehér tüll függönyön s még utolérte az asszonyt a nappalinál,felborzolva a nyakszirtjénél a hajtincseit.

Utolsó gyors ellenőrző pillantások, minden a helyén! Idegenül érezte magát ebben a XX.század fordulóján épült vastagfalú hatalmas belső tereket adó lakásban.Évtizedek óta panel lakásban él, nem csoda ha a mennyezet oly magasnak tűnik.

Rábízták ezt a lakást és Ő eleget is tesz a kérésnek, korlátlan használattal hatalmazták fel a tulajdonos aki történetesen az unokatestvére a messzi Sidneyből.Talán augusztusban várhatja látogatóba Őket! Felvette a könyvet a világosra pácolt fenyőfa asztalról és a lábait maga alá húzva elhelyezkedett a kék-türkiz-napsárga shottis kockás kanapé sarkába.Kedvelte ezt a vidám fiatalos svéd designt,jó kedvre hangolta.Belelapozott a kötetbe, de a gondolatai másutt kószáltak.

A márciusi végi fiaskó...az ismeretlen nőtől érkező email..A döbbenet ami a fejebúbjától a sarkáig cikázott át rajta.Persze tudta,hogy a férfi családos, és mégis felmentette magát, a harmadikat. Micsoda gyűlölet sugárzott abból mailból, és milyen szánalmasan dadogott a Kedves a telefonban..

-Kérlek segíts!

Segített.. mindent magára vállalt! Vállalta,hogy az üzenetek amit a feleség olvasott azok fikciók... az Ő agyament képzelgései egy"elérhetetlen " fickóhoz akit üldözőbe vett, zaklatott.Eszméletlenül suta védekezés, de a másik asszony is alapot keresett a"megbocsájtáshoz" hát szőnyeg alá rugdosta a házastársa vétkét, talán nem először és talán nem is utoljára.

A kaputelefon berregése élesen hasított bele az álmos csendbe, s Ő sietősen markolta fel az ebédlőasztalon heverő kulcscsomót.A politúros faburkolatú tükrös lift komotósan ereszkedett le egymásután maga mögött hagyva az épület szintjeit míg zökkenve megállt a földszinten.A nő maga elé idézte a férfi képét , a fotót amit ismert.Óvatosan nyitotta a két szárnyú belső üveges ajtót és a tömör külsőt .Nem volt ott senki.Fejét kidugva próbált körbepillantani amikor egy szegfű csokor termett az orra elé és mögötte a mosolygó férfi arc.Nagyfejű rózsaszín hollandi szegfűk az apró fátyolkákkal körül ölelve,magában már azt is megbocsátotta, hogy nős és hogy öt évvel fiatalabb,mint Ő.

-Mennem kell Kincsem!-mondta gyengéden a férfi, és gondoskodó mozdulattal húzta a takarót a nő borzongó vállaira.

A fürdőszobából felöltözve került elő,üdén kisimult arccal.A franciaágy melletti szekrénykéről jól beidegzett mozdulattal emelte fel az ékszereit és csatolta a csuklójára az óráját.

-Ne fáradj Drágám-állította meg a nő mozdulatát, mikor az a köntöse felé nyúlt-majd kitalálok...

Hallotta a távoli kattanást amivel a zár reagált a csukódásra! 

Igaza volt a Dédinek,gondolta fél álomban,kutya harapást szőrével...

Időt kérek... sáncolni kellene...vagy függő játszma..

Visszagondolt, hogy is történt az első virtuális találkozójuk...

Természetesen a bemutatkozó adatlapjára minden elképzelhető és kápráztató dolgot belerámolt, kivéve a képét.Mutatós és frappáns szövegek egy cseppnyi humorral megfűszerezve..Nem is maradt el a hatás,annyian dongták körül a saját fantáziájuk által

megszemélyesítve,hogy nem győzött válaszolgatni.Aztán kreált 3 szabvány szöveget,

A magát igényes partnerkeresőnek,"köszönöm,hogy figyelemre méltattál, de nem gondolnám a kategóriád lennék" a másik az ifjoncoknak,"Kedves vagy,de vagy Te születtél túl későn,vagy Én túl korán! Sorry"és a rámenőseknek,"sajnálom nem készültek Rólam sem cici-kivillantós,sem csípő-ficamos pózban tangás képek".

Ezzel eleget tett az udvariasság követelményének is és hamar végzett a válaszokkal.

Érkezett egy mail.. ez bizony besorolhatatlan volt.A szeretnék megismerkedni Veled szabvány szöveg alatt 3 fotó.Köpni vagy nyelni.. de azt sem tudok..hökkent meg mikor kibontakozott az öv alatti portré és a galád fickó még fokozta is.Akcióban két eltérő

hölggyel szintén derék alatti művész fotóval...A pofátlanság teteje öntötte el a pulykaméreg,micsoda puszta alja, bunkó vetemedik ilyenre.

Hát csakazértis válaszolok Neki.Először is a gratuláció.

".Minden elismerésem a gigantikus Büszkeségedhez! A referencia fotókhoz őszinte gratulációm és elismerésem de kevesebb több lett volna"

Klikk az ELKÜLDRE és passz.Jött is a válasz,elhűlve nézte a betűfolyamot amit a magyarázkodásra pazarolt a delikvens.Ez a pasi vagy jogász vagy drámaíró esetleg műkritikus,merült fel benne miközben pro és kontra olvasta az érveit... Ennyi.

Sikerült a redőnyt teljesen leengedni és beállítani.A mellette fekvő férfira a réseken keresztül ,fény és árnyék csíkokat vetített a külvilágban tomboló nyári nap.

-Mennem kell Kincsem-hangzott el az ismerős szöveg és vigasztaló simogatás sem maradt el.Tenyerében lassan felmelegedett a dzsúsz, a pohár pára lepte oldalán ,mint egy könnycsepp lassan gördült le a kicsapódott víz.Valami fojtogatta és mély lélegzetet véve halkan megszólalt..

-Tudod Szívem-címezte a szokásos szertartását végző férfinak, óra,karkötő csatolását a szempillája alól figyelve -tudod Szívem, ha egy parányit sietsz akár a lépcsőházban is találkozhattál volna.. magaddal!

Halk csörrenés-a gyűrűk a parkettán landoltak ..Nem hajolt le értük azonnal, hanem merőn az asszonyt nézte, majd váratlanul leült az ágyszélére.Elhangzott az aminek nem szabadott volna elhangoznia úgy és ott és ahogyan.Nagyon komolyan,és hangsúlyosan!

-Tudod Te mit beszélsz!!-A visszafojtott indulattól rekedtesre váltott hangja

-Egész nap szerveztem,hogy egy kis időt elszakíthassak.Tudod Te mennyien várnak Rám most is.A fiúk tartják a frontot,ígértem rögtön ott leszek,mind ezt azért hogy együtt lehessünk.Ha nem tetszik valami szólj van ezer+egy aki szívesen felvállal.Használlak és lecseréllek ha Nekem úgy tetszik...

Aztán csak a csukódó lakásajtó ismert kattanása.

Nem egy sírós fajta..és a könnyeit már régen elpazarolta nagy világégései során már nagyon régen.A megalázottságtól szárazon égtek a szemei!

Lecserél mint egy leszerepelt középhátvédet az edző...elképedve hallotta a saját hangját..nevetgélt.Kispadra küld..hahaha és már kirobbant belőle a fuldokló nevetés ami igazán kezdett egy zokogáshoz hasonlítani.

Rendet tett a redőnyöket felhúzta és elindult haza.Eszméletlenül bántotta a szemét a város forgataga és a változatlanul mindent vakítóan elárasztó napsütés...

Nem vette fel a telefonokat és megnyitás nélkül törölte az sms-ket emailokat.

Egy hét múlva nyári zápor verte be a kapualjba! Igyekezetében alig talált be a kulccsal a zárba, ablak nyílt a szomszédasszonya mosolyogva köszönt oda Neki.

-Régen láttalak-mondta és elpletykáltak egy kicsit.Mire a friss légáramlat és Ő a portörlővel végigjárta a szobákat csengettek.Ő volt! Szóval megszervezte a maga kis hírhálozatát konstatálta az asszony és az ajtóból elhúzódva utat engedett.

-Itt maradt a pecsétgyürüm-kezdett a mondókájába és elnézett a nő feje fölött

-Parancsolj! Én nem láttam igaz nem is kerestem...

Mikor beljebb került a férfi összesúrlódott a testük..

-Mit műveltél Velem-ragadta vállon -Tönkreteszel !szakadt ki a férfiból a felgyülemlett düh.Mert dühös volt, magára, a nőre, a helyzetre. amibe került.Nézte mintha előszőr látta volna.A nem szép, nem fiatal arc, mégis kedves neki, nem bombázó , sőt ,mégis megnyugvást add , szelíd nyugalmat.Mindezt szavakba foglalva elhangzott az újból homályba burkolózott szobában.Nem elsötétített hanem a kora esti alkonyat adta sötétségben.A tér fürdött a kivilágítás pompájában és az égbolton is ott voltak az augusztusi ragyogó csillagok.

Kétszárnyú erkélyajtó tárva-nyitva fogadta a pirkadást, az elhűvösödött hajnali levegő még szorosabb ölelésre sarkalta mindkettőjüket,,,

-Mennem kell Kincsem, délben indul a gépem...

A felkelő nap egyik rézsútosan behatoló sugára rávetült a szekrényke alatti parkett sávra , s a kósza fény megcsillantotta a gyűrű aranyát.

Amikor átvágott a téren a szeptember végi nap már egy kicsit bágyadtan ontotta a sugarát.Kabátja zsebében türelmetlenül csengett a mobilja.A jól ismert férfihang melegséget árasztott.

-Szívem ez már az utolsó tárgyalás sorozat,itt vagyok már a tranzitban.Csókollak vigyázz magadra.Odacsempésztem valamit....keressed meg...boldog szülinapot.. szeretlek...

Ült az ágy szélén, és nem merte kibontani az apró csomagocskát.Aztán erőt vett magán.Remegő kezében a vékony bokaláncon keskeny aranylapka ,ahová cirkalmas betűkkel a nevét is belevésték...

Rákövetkező évben a férfi exkluzív szerződést kötött egy világcéggel és családostul Kaliforniába költözött....

Ez volt a végjáték ! Véginézett a világos-sötét négyzetek sokaságán,.64 mezőben 32 figura.. aztán besöpörte a bábukat a tartórészbe és miután összehajtotta a táblát, elsülyesztette egy fiók mélyére..