""Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép." (Arthur Schopenhauer)

Az ablakon keresztül látta az alkonyodó utcát!A kezdetben rézsútosan sűrű dara formában zuhogó hó szemek, lassan lassan nagy pelyhekké tömörültek és terítették be lágy esésükben a járdát , a két háztömb közötti parányi parkot. a cseppnyi játszóteret.

A szoba mélyén a két fiú idétlenkedett.Úristen már elmúltak 25 évesek, döbbent belé.Mint a viháncoló kutya kölykök az ezüst-aranyban tündöklő boával hergelték a kis cicát aki önfeledten hancúrozott velük kicsiny karmos mancsikájával bele bele kapkodott az izgató tüneménybe.Karácsony van. Karácsony vendégségben.Karácsony Anyunál, mint már sok sok éve mióta magukra maradtak.Anyu törékeny, vékonyka alakjával, boldogan mosolyogva rámolgatta a díszcsomagokat valamilyen, csak általa ismert rendszer szerint.Boldog. Itt vagyunk,Neki senki sem hiányzik.Ö meg már megtanult hangtalanul belülre sírni, hogy másoknak ne tűnjön fel, mert fizikailag kínozta a konvencionális karácsonyi dalok dallama.Bing Crosby..".White Christmas”....

Az asztalon már a terítékeken gőzőlőg a halászlé! Szegedi módra , az átpaszirozott sűrű hal lében fürödtek a patkó alakú szeletek.

"Mi" sejlett fel benne, mindig bajai módon gyufa tésztával raktuk körül a halat! Nem! Nem szabad ide engedni az emlékeket!

Jó,hogy itt vannak a fiúk, akik most nagy lendülettel bontogatták a rántott hallal és csirkével púpozott tálakat, előzékeny de túlzott udvariassággal kínálgatták egymásnak a köreteket, salátákat.Az öcsém mint egy öreg medve a maga 5o évével csak néha néha mordult oda nekik.Nézte a korai ősz hajszálait.Te is nagyon elszótlanodtál, gondolta keserűn, te is egyedül vagy, özvegy ember.

Az Anyu két piciny boldogsága!

A fiúk, mint iszonyúan régen.. zajongva bontogatják a csomagokat.. csinálják a hangulatot.Gyújtogatják a csillagszórókat táncra perdítettek és még a Nagyit is megpörgették.A poharak. fülnek oly kedves tiszta hangzással koccantak össze, mindenki mindenki keblére borul és megnyaldossa a másik arcát.

Aztán lázas készülődés, a fiúk mennek a barátaikhoz.A mama formás kis csomagokkal kerül elő a házi készítésű apró süteményekkel és a csodálatos bejglivel.

Csend van. A gyertyák kanócai néha sercegve nagyobbat lobbannak.A Karácsonyfán villódznak az égők a levegőben még terjeng a csillagszóró enyhén füstös útó élete.A kis kandúr elhelyezkedett a Nagyi ölében aki egyenletesen szusszantva pihengeti a nagy ünnep fáradalmait.

Nagyon óvatosan beóvakodott a másik szobába a készülék halk kattanása nem ébresztette fel az alvó testvérét. Kapkodó ujjakkal kopogtatta be a nicknevét és a jelszavát.

Elképedve látta gyertyagyújtás után mennyien vannak a hálón.Csak úgy kapkodta a fejét .. jó kívánságok záporoztak mókás animációk ugráltak. és vidám zene áradt a hangfalakból.

Kilépett magából.Felvillanyozódótt .

-Szia Kedvesem-jött a levél..

-Itt vagyok.Már nagyon vártalak... fogadta az üdvözletet.

Megcsapta valami meleg bódulat.. és az ujjait a klaviatúra felett írásra igazította...

Órákkal később, óvatosan fészkelődőt az anyósülésen.Szorosra volt állítva a biztonsági öv.Néptelen volt előttük az úttest szikrázó szűz hó borított mindent, halkan surrogtak a kerekek a fiú biztos kézzel vezetett.Most jó hogy halkan duruzsolt az autórádió, úgysem kívántak beszélgetni.

Elhessegette annak a férfinak a képét aki annyi éve él egyedül ,vagy olykor az ügyeletes vigasztalójával a Dunakanyar melletti nyaralóban.Elhessegette a régi karácsonyok kísértetét....

Holnap a fia meg a lánya felkerekednek és  a hóakadályokon keresztül  kiautóznak az Apjukhoz.......