Évszakok

Évszakok ismétlődnek.

Vidámak és kőkemények.

Szépek, sokszor kellemesek

Zsuzsa naptól jön a tavasz,

Almafák virágzanak.

Kis madarak vígan vannak.

Októbertől megjön az ősz.

Kikelet majd mindent legyőz.

Januárnak idusán,

Arról álmodik a vágy,

Nagy meleggel, jó idővel,

Újból jöjjön már a nyár.

Ám a hideg nem tréfál,

Ráijeszt a természetre.

Február már kecsegtető,

Ekkor már a medve is elöjő,

Borus idő esetén, enni való után néz.

Ráunt már a sok alvásra,

Újra a fenyves erdőt járja.

Álmából, hogy felébredt,

Rossz idővel nem fér össze.

Márciustól jön a tavasz,

Árokparton nő az tarack.

Rigófűtytől hangos a kert,

Cinege is vígan mondja, nyitnikék.

Indul az élet, pattannak a rügyek.

Újból zöldellni kezd a mező,

Színes virágtól díszes a táj.

Április bolondos hónap.

Piroslik már a sok pipacs.

Róka koma ekkor fial.

Ijesztgeti az őzet, nyulat.

Lopakodva el is kapja,

Igy eteti az utódokat.

Sok rágcsálót is elkap.

Majális van e hónapban.

Állítják a májusfákat.

Jön az aranyat érő eső,

Új életre kel tőle erdő, mező.

Szivárványszínezi a tájat.

Júniusban már aratnak.

Új búzából cipó dagad.

Nagyra nő a finom kenyér.

Iszik, eszik leány, legény.

Utána meg vígan mulat.

Szerelmének csókokat ad.

Júliusban nincs csapadék.

Útmentén sok a muhar.

Lovak futnak a nagy porban.

Ital után eped birka, bivaly.

Ugartyúkok is lihegnek.

Szárnyra kelve vízre lelnek.

Aszály sújtja a szomjas határt.

Unottan halad a melegben a batár.

Gyenge szellő sem fújdogál.

Ugatnak a távolban a kutyák.

Sóvirágtól díszlik a táj.

Zöld növényt az ember keveset lát.

Tarlón magokat keres a fácán.

Uhu gubbaszt az akácfán.

Seregélyek csipegetik a cirkot.

Szeptember, itt van a szüret ideje.

Zeng a szőlőhegy a szőlőszedőktől.

Ezer fürt kerül a puttonyba.

Pirosak az édes szőlőszemek.

Taposástól a must csepeg.

Erjesztik, majd érlelik.

Mustból bor lesz húsvétig.

Berúghat tőle az ember.

Egerben készül a bikavér.

Rá büszke az egri nép.

Októberben változnak a falevelek.

Korai fagy, keveri a színeket.

Télnek hírnöke néha-néha beköszön.

Ólykor-olykor a napsugár is útra kel.

Bódítóan jó időt küldve a hideg tájra.

Elindul a seregély melegebb hazába.

Repül messze földre, hol a tavaszt várja.

Nevet néha a nap, bosszantva a hideget.

Ordasok üldözik már az őzeket.

Vizek jégtükörtől fénylenek.

Ember, állat zimankóban didereg,

Medve a barlangjában szendereg.

Begubózik kuckójában tavaszig.

Erdőn, mezőn hull a hó és havazik.

Riadt énekes madarak a férgeket keresik.

December hozza meg a mikulást.

Ennek örül sok kisfiú és pici leány.

Csacsognak, nevetgélnek, vígan vannak.

Este meghozza az izgalmas szép álmokat.

Megpirkad, lassan fény borítja be a tájat.

Belepte a hó a határt, fehérré téve a völgyet.

Erős fagytól dermedt a hófödte természet.

Riadt vadak hidegtől reszketve ételt keresnek.