Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
GARAI GÁBOR: ANYÁM Keskeny arcát gyakori könnyek vésték redősre: mindig könnyen könnyezett, szívében mégsem csorbult meg a szépség: még nyers gondok markában verdesett, s oltalmát már-már a halál kínálta, de- mint vendég, ki addig nem mehet, míg minden érdemest meg nem csodálna (nem részesülni, nézni jött csupán), szemét egy sárga sarkantyúvirágra ejtette, és mint nem remélt csodán, úgy felindult, hogy bánatát lerázta nyomban-lomb a hóharmatot-, talán ha elhagyottan, éhesen, ruhátlan, űzötten is, ujjongott volna: kell és érdemes a szüntelen világban nyitni, hullatni hős virágkehely módjára létünk reményét és kínját, s gyönyörködésben tornyosodni fel, míg a szemek a látványt vinni bírják... -Ki lesz, ha egyszer nem leszel, anyám? Anyám, ha már keserű füvek szívják sok szétesett szándékodat?- Sovány vígasz lesz, hogy egy beröppent sugárban mosolyod cikáz majd szobám falán és az alkonyat öblös arany tálban hűlt véreddel kínálja az eget, hogy fölzavart elektron-orgiákban viszontláthatom rémületedet... Mert ott leszel a földben és a vízben, sóhajod felhőt hajt fejem felett, félelmed szél a sáson:futva zizzen, ízed marja föl ínyemen a só, és mész leszel szűkülő ereimben és szénatom: kályhámat izzító láng, s gyermekemben nő sejtszövedéked tovább, s bennem kerengő szemgolyó leszel és fény, csillag és növényi méreg.- Ó, el ne menj még!-Nincs erőm magamban, hogy anyámul a belőled-kiszéledt mindenséget helyetted elfogadjam. |
||
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!