Anatole Hongrois
Aranydiplomás zeneszerző,
több kötetes író Költő.
HAZÁM!
Nem értem, mi az, hogy Magyarország,
haza!
18 évesen Drezdában éltem pár évet,
majd utána kevés időt Magyarországon. Majd Jött Eberswalde, itt is pár év és
újra egy kis idő Magyarország. Nem értettem, mi az, hogy Magyarország, haza!
Kevés alkotói munka Magyarországon majd Hamburgban
telepedtem le. Nem sokáig, kicsinyke idő után megint Magyarország következett.
Talán nem volt nyugtom? ki tudja. Milánó következett. De Lyon jobban tetszett.
Itt telepedtem le. A fránya sors vitt tovább. Koppenhága és Madrid voltak
életem következő fontosabb megállói. Nem értettem, mi az, hogy Magyarország,
haza! Nyughatatlan voltam, vagy csak vitt az élet sodra tova, irány Dél-Afrika,
Johannesburg. A dél afrikai élet megismerését ez a város teszi legjobban
szembetűnővé. Közben az idő haladt, öregedtem. Család? nem is gondolkoztam
ezen. Kitöltötte napjaimat a sok- sok mű alkotása. Ismeretek megszerzése az
újabb művek alkotásához. Regények, musicalek tömkelegét ontotta agyamnak
gyümölcse. Vágytam valahova de nem Magyarországra, vagy ki tudja.
Hamburgot
szemeltem ki újra. Az évek még mindig kérdésessé tették. Mi az, hogy
Magyarország, haza! Gondolkoztam, vágytam egy olyan élet után amit nem is
ismertem. Sok év után megint Magyarországon. Ismeretlen volt, furcsa volt a
magyar anyanyelv hallása. Idegesített, hogy értem és ismerős, de idegen.
Szembesültem őseim tanával, halottaim ismerősként emlékeztettek a fejfákra. Valami
megmozdult bennem, de nem a honvágy. Nem tudom mi, de könnyeket csalt a
szemembe a tény, anyám és apám sírja magyar földben, míg én idegenként imát
mormolok felettük. Éheztem a szeretetet, szomjaztam a boldogságot. Valami a
lelkemre nehezedett, nem tudtam megmondani mi is az, de nem értettem még
mindig, mi az, hogy Magyarország, haza! Újra elindultam, vitt a sorsom,
Betzdorf, majd Geislingen, ám egy fénysugár már jelezte, vissza is lehet
fordulni mert vár a haza, Magyarország. Sosem örültem a magyar földnek amikor
másik ország földjéről ráléptem. De most, vártam a magyar határt, mikor érek
arra a földre mit sosem vágytam. Nyugodt lett a szívem dobbanása mikor ismerős
de elfeledett emlékek mellett haladtam el. Magamba szívtam azt a levegőt amit
pár évtizede anyám és apám is belélegzett. Tanultam a vágyat, azt a vágyat amit
csak magyar magyartól kaphat. Megtanultam az érzelmeket magyarul elmondani és
szívvel elküldeni annak akit szeret a szívem. Értelmet kapott az az üres lelkem
ami hiányzott belőle. A szeretet teltsége és a boldogság ittassága. Igen, a
boldogság részeges ittassága ami érző emberré tett és nem üres lelkű magyar
idegenné.
Már tudom, mi az, hogy Magyarország, haza! Egy olyan érzés amit nem
hogy kiirtani nem
lehet, de a felejtés sem kezdi ki a magyarnak született idegenné vált lelkét.
Anatole Hongrois
Aranydiplomás zeneszerző
Több kötetes író
Költő.
Biharkerestes, 2013.július 7.
Forrás: Anatole Hongrois
Szerk.: Szathmáry Olga Ottília
Kapcsolódó hírek:
Anatole Hongrois - Biharkeresztesi románc c. zeneművéről - Chev. Bornemisza Attila méltatás
Anatole Hongrois - A vén szerelem.
Anatole Hongrois - Reggeli üdvözlés
Anatole Hongrois - idézet