Reviczky Gyula:

Jézus Pilátus előtt
(Munkácsy képe)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.

Bartal Klári:


A Megváltó és a nép


Mártíromságtól fénylik orcád,
Vagyonod csak az égi ország,
De köntösödre sorsot vetnek
És ácsolják már a kereszted.
Irigylik hited és az álmod
S hogy ígértél egy más világot.
Nem vágynak ők az égi szóra,
Igényük sincs a szépre, jóra,
S mert mertél náluk különb lenni,
Ezt nem képesek elfeledni.

Szemedben fájón ég a bánat,
S míg hirdeted, hogy van bocsánat,
Előtted készek ölre menni,
A Júdás-pénzen összeveszni
S hogy halálodat látva látják,
Hát mindezt bőszen letagadják.
Gyűlölni tudnak, nem szeretni
(Nem változik itt soha semmi).
S Te lenézel a keresztfáról
És véded őket minden vádtól.

Horváth Lóránd

Elvégeztetett

... és mi csak vétkeztünk

és te szenvedtél egyre,

- mentünk vakon az ösztöneink után

de te felnéztél az égre.

- mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán,

égett a testünk,gőzölgött vérünk,

- te mentél a fájdalom mázsasullya alatt

s a kínóceánon imádkoztál értünk!

... mi játszottunk s teltek a híú napok,

és kárhozat volt a munkánk és étkünk,

- neked kínból fonódtak éjszakák,nappalok

s magadat adtad fényről,dicsőségről

s szállt a mámor

- te elindultál az egekből s mentél poklokig,

hogy mentsd az elveszetett, s a Golgotáról

eljutottál minden emberig.

... és néztünk reád és felforrt a vérünk,

és kövült a szívünk és konokabban néztünk,

- neked szederjes lett tested,veritékes arcod,

de álltad,álltad a végső,utolsó nagy harcot,

... s míg mi felújjongtunk és lángolt dühünk,

te Istent hívtad,hogy megmentsd lelkünk,

- és zuhogtak a sziklák és hasadott a kárpit,

és jajgatott az élet,látta vonaglásaid

- és felcsapott az öröm,sátáni halleluja,

hogy meghal,meghal,meghal Istenfia,

- s a nap a fájdalomtól lehunyta szemét

s a mindenségre ráhullt a feketeség,

s míg sírt a világ és ernyedten csüggtek

a falevelek

halk suttogás kélt: " Ő volt,igaz volt,

elvégeztetett! "

Reviczky Gyula

Husvét


Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!