Pappné Hajdu Tünde Csilla

Isten adta palacsinta

Szorongó szívvel gondolkodok azon, hogy közeleg az ebéd ideje.

Iskolapadban korgó gyomorral ülnek gyermekeim.

Éhes gyermeksereg nem sokára haza tér.

Ebédet kérnek édes anyuktól.

Uram istenem. Imám mennyekig ér.

Fohászkodom istenhez mitévő legyek.

Ha haza érnek mit mondjak nekik.

Eléjük majd mit tegyek.

Körbe járom a kamrát pincébe is lenézek.

Lehet itt találni még valami eleséget?

Kutatok keresgélek, megnézek mindent.

Gondterhelten, szomorúan teszem.

Isten adta lisztet, tejet, tojást lelek.

Akad tavai dióbél fél üveg lekvárt is.

Többet nem találtam már, fele sem lesz elég.

Éhes gyermekeim elé ezt, hogy tegyen?

Isten adta palacsinta talán elég lesz?

Gyorsan neki látok a megsütésnek.

Mire haza jönnek készen legyek vele.

Gyermekek ne vegyék észre tétlenségemet.

Gyermekek jönnek, szépen köszöntenek.

Hamar kérik is az ebédet.

Nem is sejtik milyen nehezen készült nekik.

Az isten adta palacsinta, hogy fog tetszeni.

Terítés nem nagy feladat éhes gyermekek számára.

Ezer gondolat jut eszembe. ahogy teszik dolgukat.

Érzéseimet elrejtve, könnyeimet visszatartva.

Szívem majd nem megszakadva.

Nagy kerek szemeket meresztenek a kis halom palacsintára.

Látom rajtuk, hogy nem is értik mi lehet.

Hamarosan rá fognak jönni miért ennyi.

Asztali ima után majd megértik.

Édesanyám! Szolalt meg a legkisebb gyermekem.

Ez az ebédünk és minden kié?

Fájó szívvel bólintva feleltem neki, hogy. Igen

Tudjátok ez isten adta palacsintája!

Édesanyám! Kiált a többi gyermek is.

Olyan palacsintáról nem is hallottunk még.

Én határozottan búsan mondtam. De van.

Először Úr istenek köszönetet mondunk.

Gondolatom már egyszerűen elviselhetetlen.

Nyeltem egy nagyot, hogy levegőt kapjak.

Úr istentől bocsánatot kérjek.

Istentől, amit teszek, mondok meg bocsátást, nyerjek.

Gyermekeim türelmesen várják a palacsintát.

Összesen jut éppen hat darab.

Tavai dió lekvár asztalra kitéve.

De a palacsinta üresen van össze tekerve.

Hozzá látnak az isten adta palacsinta ebédnek.

Várok, hogy ki szólal meg a töltelék végett.

Nem szólt egyik gyermekem sem érte.

Némán ették az üres palacsintát.

Ebéd végeztével hálát adtak istenek érte.

Megköszönték, tudják most már mit jelent.

Az isten adta palacsinta szegénység.

Szomorú gyermek, szemeket látva.

Szívem- lelkem összetörve a bánatba.

Megfáradva a szegénységbe.

Az isten adta üres palacsintába.

Szegények ebédje szegények élete.

Így holnapra is jut még majd belőle.