Ízisz istennő

és kultusza,

  a női miniőség megtestesítője

 

 

 

 

Az egyiptomi mitológiában a termékenység,

a víz és a szél istennője,

a nőiesség,a családi hűség,

a tengerhajózás

istennője.

Ízisz kultusza

nagy népszerűségnek örvendett Egyiptomban és messze Egyiptom határain túl, különösen a hellenizmus korában.

A görög-római korban

"ezerszeműnek" nevezték.

Ízisz szülei Geb és Nut,

 Ozirisz a férje,

Nepthüsz (Nebethut)

és Széth a testvérei.

Ozirisz felesége és Hórusz anyja is egyben.

A róla szóló legtöbb elbeszélés összefonódik Ozirisz mítoszával.

 

A mítoszokban Ízisz általában, mint hűséges és odaadó hitves szerepel.

Amikor Széth megöli Oziriszt,

Ízisz

megkeresi férje hottestét,

eltemeti és halott férjétől

megtermékenyülve fiút szül,

Hóruszt,

akinek majd bosszút kell állnia Széthen

 

A mítoszok részletesen elbeszélik

Ízisz életét a Nílus-delta mocsarai közt,

ahol Széth elől rejtőzködve felneveli Hóruszt.

Egyszer távollétében egy mérges kígyó megmarta a "a gyönyörű, drága,

ártatlan csecsemőt.

Mozdulatlanul feküdt, alig vert a szíve". (Részletaz ún. Metternich-sztélén lévő szövegből).

 

Ízisz kiáltozott, segítségül hívott

isteneket, embereket.

 

Thot, a bölcsesség istene megnyugtatta a szerencsétlen anyát és ráolvasással meggyógyította Hóruszt.

 

Amikor a fiú felnőtt, Ízisz megjelent vele a kilenc isten bírósága előtt és

Hórusznak, mint Ozirisz törvényes fiának követelte a királyi trónt.

Széth követelésére Ízisz nem vehetett részt a tárgyalásakon.

Az isten-bírák összegyűltek a Belső-szigeten, és szigorúan megtiltották Nemti révésznek, hogy átvigye oda

Íziszt.

De a bölcs istennő túljárt

Széth eszén:

 

öregasszonynak öltözve, egy aranygyűrű segítségével megvesztegette a révészt,

aki átvitte a tiltott szigetre.

 

Ott szép leánnyá változott és elmondott Széthnek egy kitalált történetet, miszerint egy idegen megrabolta egy pásztornak fiát: eltulajdonította meghalt apjának a nyájait.

 

Széth felháborodott a törvénytelen tetten, kiabálva követelte az idegen megbotozását. Ezzel önkéntelenül elítélte saját magát, beismerte,

hogy az apai örökség a fiút illeti meg.

Hórusz és Széth vitájában és összetűzéseiben

Ízisz továbbra is segített a fiának.

 

Amikor Széth életereje áthatolt

Hórusz karjába és

megtöltötte méreggel,

Ízisz kitépte a kart

és egészségessel pótolta.

 

Végül elérte, hogy Széthet elítéljék és az ő fiát ismerjék el Egyiptom királyának.

 

 

Ízisz nevével találkozunk majdnem minden Oziriszről

szóló vallásos szövegben.

 

Szó van róla a Hórusz és Széth vitáját leíró mítoszban (Chester Beatty Papirusz I.). Néhány mítoszváltozatban ( a Réről és a kígyóról keletkezett mítoszban,

illetve a Kheopsz (Hufu) fáraóról meg a varázslóról szóló mesében).

 

Ízisz teljesen önállóan szerepel,

Oziriszt

nem is említik.

A Metternich-sztélé mágikus szövegei Ízisszel ellentétben csak mellékesen említik Oziriszt

(ld. Hórusz és Ízisz

Delta mocsarai közt).

Az Ozirisz halálát és életre keltését eljátszó misztériumokban Ozirisz néma szereplő (szobor helyettesíti, amelyet felemelnek, letesznek, megfordítanak).

 

Ízisz és őt segítő nővére, Nepthüsz viszont hosszú beszédekben síratják el

Oziriszt

(ld. Ízisz és Nebethut könyörgései).

 

Ízisz magatartását

Ozírisszel és Hórusszal

szemben erény mintaképének tekintették.

 

Eredetileg azonban nem ilyennek értelmezték az alakját.

A messzi múltból olyan emlékek is maradtak róla, hogy pl. Széthnek, férje és fia gonosz ellenségének a pártját fogta.

Ennek a következő a magyarázata:

amikor Ízisz, a fia érdekeiért harcolva, szigonyát beledöfi

Széthbe, az így kiált fel:

"Mit tettem én ellened, Ízisz nővérem?!

Szólj a szigonyodnak, eresszen el, hiszen anyai ágon a fivéred vagyok!"

Majd azzal folytatja, hogy Hórusz Ízisznek idegen (vagyis nem az ő, hanem apja nemzetségéhez tartozik).

 

Ízisz erre zavarba esik, visszahívja szigonyát. Hórusz ezt árulásnak veszi és levágja anyja fejét- Ez a mítoszváltozat nagyon ősi.

 

Ízisz itt az anyajog normái szerint cselekszik, amikor is az anyaágon való fivér áll hozzá a legközelebb.

Hórusz, mint az istenek

új nemzedékének képviselője,

már az apajog normái szerint lép fel.

 

Szorosabban kapcsolódik az apjához, az anyja viszont kedvesebb neki,

mint az édestestvér.

 

A mítosznak ezen ősi változatát később mesterkélten beleszőtték a Hórusz és Széth vitáját elbeszélő mítosz újrafogalmazásába, bár egyáltalán nem illik bele a történet általános tendenciájába.

A Réről és a kígyóról szóló mítoszban

Ízisz, mint gonosz varázsló szerepel.

 

Létrehoz egy mérges kígyót és ráküldi

Ré főistenre.

A megmart isten kérleli a "nagy varázsló" Íziszt, hogy gyógyítsa meg, de Ízisz csak akkor tesz eleget a kérésnek,

amikor Ré elárulja neki az igazi nevét.

 

Ezután Ízisz mágikus hatalmat nyert az istenek királya felett.

 

A babilóniai Istár istennőhöz hasonlóan Ízisz fokozatosan vélik gonosz istennőből

- aki

Rével harcol a hatalomért,

sőt a saját fiával, Hórusszal is ellenségeskedik

- jóságos és jótékony uralkodónővé.

 

Létrejön klasszikus alakja:

a szerető feleség és anya, a férje és a fia jogaiért síkraszálló nő.

 

 

 

Kezdetben Íziszt

a Nílus-delta északi részén tisztelték,

Butó város volt kultuszának középpontja.

 

Valószínüleg az eget személyesítette meg és mag a neve (Iszet = "trónus", "hely") fiának,

a napisten Hórusznak a születésére céloz. Főleg a Butó körnéykén lakó halászok körében volt kultusza.

Amikor Hóruszt megmarta a kígyó,

a mítosz szerint ők siettek elsőként

a segítségére.

 

Az ég istennőjeként tehén vagy tehénszarvú nő képében ábrázolták.

 

 

 

Később (a héliupoliszi panteon, az ún. nagy enneáda létrejötte után) Ízisz anyja, Nut istennő lett az ég uralkodónője, Ízisz pedig már

Ozirisz hitveseként és segítőjének az alakjában szerepel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Íziszt máshol a szél istennőjének tisztelték, aki szárnyai csapkodásával

idézte elő a szelet.

 

Ennek megfelelően, ahogyan Nehebhutot, őt is sólyom vagy szárnyas nő képében ábrázolták.

 

Nehebhuttal, valamint Heket istennővel együtt, mint a szülő nők

oltalmazóját is tisztelték,

aki megkönnyíti a szülést

és meghatározza

az újszülött királyok sorsát.

 

Ízisz, mint hitves

átveszi Ozirisz funkciót.

Diodórósz, az egyiptomi hagyományokat kutató görög történész közlése szerint

Ízisz megtanította az embereket aratni, magot őrölni.

 

A görögök Démétér istennővel azonosították. A földművelő funkciót azonban általában Ozirisz látta el.

Az egyik elképzelés szerint a Nílus vize Ozirisz testéből folyik ki,

 

míg egy másik szerint megtelik

a férjét sirató Ízisz könnyeivel.

 

Az antik hagyományokból ítélve

Ízisz

nemcsak a folyóvíz,

hanem a tengerek vize felett is uralkodott és védelmezte a tengerészeket.

 

Ez a képzet valószínüleg az ősi egyiptomi hitvilágból ered.

Fennmaradtak olyan ábrázolások is, amelyeken Ízisz csónakot tart a kezében.

Szarapisz (= Ozirisz-Ápisz) kivételével egyetlen egyiptomi istenség sem volt olyan népszerű a görög-római világban,

mint Ízisz

Pireuszban az i. e. 4. Században.

 

Délosz szigetén az i. e. 2. században épült Ízisz-templom, de épült még Delphoi és Korinthosz közelében is.

 

Itáliában az Ízisz-kultusz az i. e. 2. századtól kezdve terjedt el, sőt még Britanniába

és Pannóniába is eljutott.

Nevének jelentése " aki békét kínál ".

 

Bölcs és tudós volt a Kr. e. III. évezredben uralkodó Dzsószer fáraó udvarában.

 

Kiváló építész és csillagász volt.

Ő tervezte az első piramisokat.

A korábbi fáraókat egyszerűen föld alatti sírkamrába temették.

 

Imhotep szakkarai lépcsős piramisa volt a világ első monumentális kőépítménye.

A legenda szerint egy hét évig tartó éhínség úgy ért véget, hogy Imhotep tanácsára áldozatot mutattak be Hnumnál,

aki a Nílus áradását szabályozó

istenség volt.

A már életében is csodált Imhotepet halála után istenként kezdték tisztelni.

Egyesek szerint egyenesen

Ptah isten fia volt.

Az írnokok védelmezőjeként általában borotvált fejjel, papi öltözékben ábrázolták. Ő védelmezte az orvosokat is.

Csodálatos gyógyításokat

tulajdonítottak neki.

A hellenizmusba való hatolása csaknem azonosítja alakját a Heraéval,

komoly arcú, fátyolos nőalak, melynek tartozékai a kigyó, a bőségszarv, a kalászok, a lótusz és a teli hold (diszkosz),

de különösen a kereplőre emlékeztető sajátságos eszköz, melyet szobrain

kezében tart (sistrum).

 

Jellemző ezenkivül szobrain a kettős ruházat (alsó bő, redős öltöny és felső rojtos, a két kebel közt csomóba kötött palást), homloka felett a lótoszvirág, néha a félhold is; balkezében a vizes kancsó.

Érdekes, bár nem korhű, hanem stilizált műemlék a tabula Isiaca

(máskép tabula Bembina), mely 20 cm. szélességü és 1,20 m. hosszuságú érctábla Hadrian korából, melyen Izisz egész mondaköre és rokonai (p. az Apis mondája) 8 mm.-nyi alakokban vannak ábrázolva.

 

A táblát a híres humanista Bembo Péter kapta III. Páltól, először 1559. adták ki (Velencében Enea Vico di Parma), másodszor 1600. (u. o. Giacomo Franco); jelenleg Torinóban van az egyiptologiai muzeumban.

Ízisz,

Tacitus szerint (Germania 9. fej.)

germán istennő,

akinek a suevek egy része hozott áldozatokat; jelképe sajka (liburna). Bizonyára egy más nevű germán istennő (Freyja) akinek sajátságai a római írót az egyiptomi eredetű Ízisre emlékeztették.

 

 

 

Forrás: http://boldognapot.hu, http://onismeretikor.wix.com, Szerkesztő: NETWORK Együtt Budakesziért Fórum, Magyarságunk a lélek él, Budakeszi Klub, Versek, Idézetek Irodalmi Klub vezetője: Szathmáry Olga Ottilia