Jókai Anna: Ima Magyarországért

Öregisten, Nagyisten

nézd, hogy élünk itt lenn

katlanba zárva

csodára várva

csöbörből vödörbe magyarok.

Itt élünk se élve se halva

hurrá a vödörben hal van

süthetünk szálkás kis pecsenyét

a friss húst viszi már a fürge menyét

körben a bozótból

ragadozók szeme villog

az elhevert csordákon

áldozati biIlog.

(csitt, csak csendesen, ne kiálts,

mormold csak, mormold az imát)

Öregisten, Nagyisten

ha Te nem, ki segítsen?

Sovány lakomára

nohabort kínáltak

s akik ezt megitták

bódultakká váltak.

(... csak csendesen, ne siránkozz,

halkan szólj elkábult hazánkhoz)

Öregisten, Nagyisten

érted sóvárog ma minden

akik hortyognak szanaszét

vagy éberen vigyáznak

síkos savas eső alatt

biz egyformán áznak.

(... csak csendesen mind aki lázad,

báránybőrjelmezben figyelik a házad)

Öregisten, Nagyisten

erősíts a hitben

hogy ami késik

azért el nem múlik

él még a Te nyájad

bárha szőre hullik.

(... csak csendesen, nem használ a lárma

mostohaszülők közt még árvább az árva)

Öregisten, Nagyisten

más remény nincsen

mint igazad, kegyelmed

hogy Te szabj végül rendet

maradék országnak

adj életes kedvet

a lecsonkolt többit

gyógyítgasd ne engedd

önnön gyilkosává válni -

haza kell találni!

(... csak csendesen, mert vád alá vesznek,

jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)

Öregisten, Nagyisten

nem hoztak, de vittek

a vak lóra azt hazudták bátor

suba alatt kupec lett a pásztor

 műdalokkal altat nejlonfurulyája

dagonyáztat minket langyos pocsolyában.

(... csak csendesen, ne élvezd a táncot,

csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot

Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk

hegyeink elcsórták, eladó a rónánk

fulladunk a füstben a folyónkban cián

sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány

mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!

hóhér a halottal cinikusan békül

dús szobákban álparasztok

a búzát égetik ők nem harasztot

melósvezér nyüszít, uszít

munkásember helyben fut itt

a hajléktalant rendőr verte

shoppingcenter országszerte

mocskos pénznek nincsen szaga

gaztól rabolt s gaz lett maga

és a művész? búsan kérded

megvették a tehetséget

sirasd őket Ősi Anya

zsoldospénznek sincsen szaga.

(... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,

végtelen időben mindenkit megtérni)

Öregisten, Nagyisten

kit kövessünk s kit nem?

Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd

hisztériát űzz el indulatunk meghagyd

a reánk szabott leckét beteljesíthessük

gőgösek se legyünk kétségbe se essünk

nácitudat, bolsitudat

csak álarc a Szörnynek

egyképp meggyötörtek

lám egymásra törnek

gonosz század elment

nehéz évek jönnek

melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,

biztass hogy a testvérharc megszűnhet

göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe

édes hazánkat annak is kellős közepébe

a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...

Annyi gyalázatos koron át

őrizd meg számunkra misztikus koronád.

(... csak csendesen, akinek füle van, hallja,

a látónak látható, hasad az Ég alja)

Öregisten, Nagyisten

mit akarjunk s mit nem:

törvényed vezessen

hogy e kis nép oda ne vesszen

át ne lyukadjon helyünkön a térkép

ki ne radírozzon a világi lét végképp

serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét

kend meg könnyektől elhomálylott szemét

küldd le a magasból újra e véres-veres földre

tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.

(A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent

- hiszen az életünk hovatovább ráment -

mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)

Forrás: Internet

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

A "Versek, idézetek szép történetek"

Közösségi Oldal

vezetője