Kahlil Gibran-töredékek...
Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó
udvarlás gyümölcse.
A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke, s ha
egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást, hosszú évek
alatt sem születik meg soha.***
Keveset adtok, ha csak a tulajdonotokból adtok. Csak ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán.***
Csak azok érezhetik meg szívünk titkait, akiknek a szíve úgyszintén titkokat rejt magában.***
Aki megért téged, közelebbi rokonságban van veled, mint bármelyik édestestvéred.***
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak
nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.***
A gondolat a tér szárnyaló madara, amely a szó kalitkájába zárva kitárhatja ugyan szárnyait, de repülni nem tud.***
Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban,
amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass
arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.***
Ha elrejtőzöl szívemben, nem lesz nehéz rádtalálni. Ám ha saját álarcod mögé bújsz, hiába is keres bárki.***
Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig....
Forrás: Internet
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!