Ahogy a napok rovidulnek,
Ugy erzem,mintha kod borulna ram,
Ahogy az ejjelek lehulnek,
Mind gyakrabban jut eszembe anyam.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanam,mert ugy erzem,hogy var.
Jova tennem,mit elmulasztottam,
De nem lehet,mert o mar messze jar.
O mennyi mindent nem tettem meg!
Meg nem keso,te meg megteheted.
Megoszulve is maradj gyermek,
Mond meg neki,mennyire szereted.
Ket keze erted dolgozott csak.
Mindennel jobban szeretett.
Az ejjet is nappalla teve
Ovott teged es vezetett,
Mig lehetett,mig lehetett.
Most var valahol megfaradtan
Nem kert sokat ,csak keveset.
Hat szaladj hozza,mondj egy jo szot,
Egy vigasztalo kedveset.
Tan meg lehet,tan meg lehet.
Amit akkor elfelejtettel
Tan meg jova teheted.
Hat menj,rohanj es simogasd meg
A teged vedo ket kezet
Amig lehet,amig lehet.
A szive erted dobogott csak
Amig belebetegedett.
De o titkolta,nem mutatta.
Nem mondta el,hogy szenvedett.
Csak mosolygott es nevetett.
S ha olykor nagyon elfaradtal
O hozta vissza kedvedet.
O tanitott beszelni teged,
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett,ugy szeretett.
Barhol is vagy,hat fordulj vissza
Az ember maskent nem tehet
Es csokold meg,amig nem keso
Azt az aldott edes szivet,
Ha meg lehet,ma meg lehet.
Kommentáld!