LAKATOS DEMETER
DEMETER LÁSZLÓ
csángó költő
Lakatos Demeter,
családi nevén Demeter László
(Szabófalva, 1911. november 9. – Szabófalva, 1974. augusztus 21.) az első híres moldvai csángó költő,
az északi csángó nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítője.
Az elemi iskolát szülőfalujában román nyelven végezte; a magyar helyesírást
nem volt alkalma megtanulni soha, magyar verseit román ortográfiával
jegyezte le. Lakatos mesterséget tanult, de kalandos természete
el-elragadta szakmájától. Egy ideig a bukaresti Universul
konzervatív napilap alkalmi tudósítója lett Kolozsvárt, majd
visszatérve Moldvába román színjátszó csoportot szervezett, s ennek a
bojárokat, hatalmasokat gúnyoló műsorával járta a falvakat. Később
megint lakatos munkás, falujából ingázott Romanba, előbb az ottani
vajgyárba, majd a csőgyárba.
Kolozsvári tartózkodása idején került kapcsolatba magyar írókkal, költőkkel.
Dsida Jenő vette pártfogásába, ő mutatta be a Keleti Újságban, s a Halotti Beszéd
kezdő szavait írva cikke fölé, közreadta egy magyar nyelvű versét is
(1935). Ugyanott néhány hónap múlva egy népmeseszerű prózai írása is
megjelent.
Aztán elfeledték...
1956-ban a folklorista Faragó József fedezte fel újra, bemutatva három versét az Utunkban.
Nagy időbeli szünetekkel összesen 45 verse jelent meg erdélyi magyar és magyarországi lapokban, folyóiratokban.
Saját számításai szerint sok ezer verset írt magyar és román nyelven.
Románul csak alkalmi rigmusai jelentek meg helyi lapokban, s ezek nem
haladták meg a falusi rímfaragók szintjét!
Magyarul viszont századok
mélyéből felkongó nyelvjárással írt, s ez a sajátosság élteti magyar
költészetét.
Verses önéletrajzát
így kezdi: "Móduvának szép tájaind születem, Ös apáimnak a nyelvit
üresztem." A természet fiának vallotta magát, költői képeit – noha egész
életében gyári, sőt nagyipari munkás volt – a falusi világból vette, a mezei munka, a pásztorkodás szépségeit énekelve.
Különös kontrasztja poézisének, hogy az Ómagyar Mária-siralom hangján szól, panaszol, kérlel a csángókért.
Verseire legalább annyira figyeltek a néprajz és a nyelvészet kutatói, mint a költők, írók. Azt is mondhatjuk, hogy a magyar folklór művelői Erdélyben, Magyarországon és Jugoszláviában, sőt Nyugaton
is jobban számon tartották, mint az irodalomkritika.
Újra meg újra
ismétlődő kísérletek történtek, hogy verseiből válogatás jelenhessék
meg.
A bukaresti Irodalmi és Művészeti Kiadó 1959-re tervbe is vette a
kötetet. "Érdekességnek számítanak egy moldvai csángó népköltő, Lakatos
Demeter kötetbe gyűjtött versei" – tájékoztatta a sajtót Méliusz József, a Kiadó magyar osztályának vezetője.
A Kriterion felkérésére foglalkozott a kötettel Szabó T. Attila és Farkas Árpád is, de csak halála után, 1986-ban jelenhetett meg Budapesten verseskötete Csángó strófák
címmel, a Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 26. kiadványaként. Elsősorban
nyelvjárási vonatkozásaira való tekintettel rendezte sajtó alá Hajdu Mihály egyetemi tanár diákjaival, csatolva Udvardy Frigyes
bibliográfiáját, melyben a Petőfi- és Kossuth-adókon, ill.
előadóesteken elhangzott versek és az idevágó szakdolgozatok is
szerepelnek.
Ebből válogatást adott ki Svájcban (hasonló címmel) Szabó T. Ádám.
Egy harmadik és leggazdagabb verseskötete Búcsú az ifjúságtul (Budapest, 1992) Bajkó Sándor, Bartis Árpád és Domokos Pál Péter gyűjtéseiből állott össze, felvételeit Csoma Gergely, Halász Péter és Kovács László, borítóját Szervátiusz Tibor készítette.
Aláírása Lakatas Demeter, román versei alatt Mitică Lăcătușu. Utóbbi került fel sírkeresztjére is a szabófalvi temetőben, miután utolsó éveiben házi őrizetben sínylődött – magyar versei miatt.
Kitüntetése
1990. szeptember 27-én Budapesten megalakult a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, melynek célja:
- A moldvai csángómagyarok történelmével, néprajzával foglalkozók tevékenységének összehangolása, munkájuk segítése.
- A moldvai csángómagyarok művelődési értékeinek, társadalmi és politikai helyzetének minél szélesebb körben való megismertetése.
- A moldvai csángókkal való kulturális, vallási és emberi kapcsolatok elősegítése.
Csángú hejgetés
Űsz a kertben
Messze ot hulnap szentule
Nem!
Szép a falum
Kedves üsmeretlen testvér
Messze, ott, hol a nap szentül le
|
 Sosem találkoztunk
személyesen.
De ha versei javát olvastam - jóízű volt a szám - emlékszik a
Moldovában élő csángó népköltőre, Lakatos Demeterre (aki néha Lakatasnak is írta
nevét), aki a hetvenes évek derekán halt meg, Páskándi Géza.
Kötetét
szerkeszetette Kolozsváron, s megállapította róla: ahogy egybegyűjtött verseit
olvasta, tulajdonképpen minden versében
ugyanaz a nap sütött,
ugyanaz a levél hullt,
ugyanaz a patak
sompolygott
(Verseimbe patak hallszik / Sompolyogva lütüre = lejtőre).
Ilyen sompolygó patakot több tíz versében megolvashatott, ugyanígy a fonókkal
ékesített esték hangulati leírását.
Végtelen sorú variánsokat írt néhány
témára... Ahogy Homérosznak állandó jelzői vannak... itt a képek, sorok, strófák
ismétlődnek olykor szinte szószerint, egy-két szavas vagy csupán szórendi
eltéréssel -
jellemzi Páskándi,
a költő halálhírét véve.
Naiv költőnek tartja,
aki kényszerből írt egy statikus, megnyomorított, mégis gazdag nyelven, mintha azt
mondta volna:
ez a nyelv van - ezen kell dalolni.
Alábbi versei a költő értékeit és korlátait egyaránt
magukban hordozzák.
Űsz a kertben
Mu1 luzafa 2 a kertben riu3
Sze künüitül4 teli a tu5
Virágok isz6 sziratudnak
mind az álom udzs7 elmulnak.
Megdzsérült a fán a level
Kusa8 fázik nem mig lehel
Zember9 gondokra mu eszik
Met a tiél10 nem szokat kiészik.
Buszulnak már a virágok
Elfonjatak a sillyányok 11
Kertek sziélén mosztanában
Harmat nem hadzs szemmit lábon.
Minden rothod12 minden szárod
Zember mulik el a nyárod
A zűsz13 virágokat kaszál
Tiégedet pedzsig a halál.
Mu buszulnak a virágok
Kopacand14 maradtak zágok
Mu nem kaphatom hellyemet
Everte15 harmat fejemet.
1. ma
2. fűzfa
3. sír, rí
4. könnyeitől
5. tó
6. is
7. úgy
8. kutya
9. ember
10. tél
11. csalánok
12. rothad
13. ősz
14. csupaszon
15. megütötte
Messze ot hulnap szentule
Messze ot hulnap szentule
Mefog vala apam szokcor
Kezemtul
Miciszavala a hul a nap
Leszentul
Mangyavala dsermek latud
Ot nini
Mesze ot hul nap lebujik
Moszt nini
Ot vagyand ed nad szip orszag
Tud meg tiesz
Magjard ot az vilagodand
Ha leik ri
Ien elmenek maszt, viny vagyak
Nem uro
Ne feleis el en tanitlok
Sak iuro
Det meghult, okorisz monto
Halálnal
Mit mondtom iletembe ne
Feleisdel
Riut det monto basu nekem
Ereki
Mynha maszt i latam mind folnak
Kunujii
Monto nekem en nem tutom
Mosztonig
Elig maszt az ü tize hogy
Belim ig
Mem feleitem el szoho zen
Apamot
Kishike det voltam nekem
Mit mondot
Ot vagyond a mük országunk
Tud meg iul.
Forrás:http://irodalom.elender.hu/erdely;
wikipedia.org/wiki/Lakatos_Demeter
Szerk.: Szathmáry Olga Ottília
|
|
Kommentáld!