Lovag
Bornemissza Attila
Éber álom
Mi, itt a földön éljük az életet.
„Életet”? Kérded, s te is tudod,
Nem élet ez, csak egy álom,
Melyre rányomja bélyegét
A Fenti ég és a lenti pokol.
Milyen okból érzem a szavakat?
Csupa fájdalom az idő
Egy kidőlt Pillanat a perc, ami
Itt milliónak látszik.
„Várd a vásárt napjáig”
hallik az ige,
Ki-be táncoló fényekkel küszködünk
És ütközünk mindenféle bajjal.
Csupa fallal állunk szemben.
Az éj a nappal a nappal az éj.
Hétköznap van, és kérlek, ne félj,
Vasárnap van,
és hétköznapot érzek.
Utol érnek-e a mennyei fények?
Mikor melyikünket viszik el
Nem tudom. Olyan vagyok, mint
Agyonvert cimbalom, de élek.
S félek, féltelek nagyon Társam,
A Mindenségvitákban merül ki
Ékszered a Nap,
s balkezeden a hold gyűrű.
Mikor lesz ékezet nevünk felett
És két kezed áldóan
megsimítja a holnapok fejét.
Két virág hajlik majd feléd.
Egyik a szombat, másik a vasárnap.
S akkorra vége lesz
a lent-fenti csatáknak?
Akkorra itt a hétköznapok szárnyán,
Nyílik e nékünk a jelzett Szivárvány?
Lesz-e örömünk lesz e nagy bánatunk.
Tudás nélkül hidd el,
zárlatosak vagyunk.
Hétköznapi istenek
sikongnak itt a porba,
De ha egyszer kékül
s meg nyíl az ég torka,
Királyném leszel és én a király.
Nem lesz hétköznap, nem lesz, mi fáj.
Addig is e földön csak te vagy nekem,
Ünnepnap-hétköznap-
Te vagy az „Istenem”.
Imáinkba mondjuk, légy te üdvözölve,
És majd ráfeleled:
„igen, mindörökre.
Forrás:Batsányi-Cserhát Kör, Lovag Bornemissza Attila
Festmények: Frery >Démon; El Greco> Ima a Getsemané Kertben, Jézus prédikál
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!