Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Maretics Erika - A könyv
Csak ott ült némán, az est sűrű fátyla alatt.
A könyv hatására, elméje kettéhasadt.
A könyv előtte, az asztalon tárva-nyitva.
Csendben elárulta, mi a rajzolt arc titka.
A rajz százévnyi messzeségből figyelte őt,
a művész lélekbe öntötte az őserőt.
Rőt felhő alakot öltött a szeme előtt,
Manifesztálódott lény hívta a teremtőt.
A lélegző ember ajkán sóhaj billent át,
mint mikor az öngyilkos mélybe veti magát.
Tudatuk összefonódott gondolatférgek,
egymásnak feszültek képzeletében, végleg.
A folyton változó arc száján, torz sikoly kél.
Lélekevő, éhét veri, ha itt az éjfél.
Az őrült ember, sötét elméjének rabja,
Saját vérét issza, önnön húsát harapja.
Könyörögve esd síri tükörképe előtt,
míg a rém szívja tüdejéből a levegőt.
Szeméből vér spriccel a rajzolt szörnyű arcra,
és a könyv elégedetten magába issza.
Forrás: Maretics Erika
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!