Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Maretics Erika
Rég volt
Gyerekként sátrat
építettünk lepedőből,
konyhaasztalunk alatt.
Bebújtunk,
izgalmas játék volt.
Neve: felnőttem. Itt vagyok.
Apa nem szerette ha játszottunk,
mindig kiabált
A kedvenc macim,
fejemen verte szét.
aztán a szennyes ládába tették.
Én meg csak nyitogattam a fedelét,
néztem a maci szakadt fejét.
Két darabban, sokáig feküdt,
sosem varrta meg
nekem senki,
mert otthon rossz volt,
szomorú voltam mindig.
A szüleim vitatkoztak,
tudomást sem vettek rólam.
Apa gyakran megvert,
szememben nagyra nőtt
árnya állt fölöttem,
én sírtam,
Kitartó szorgalommal vert,
arcán komor ránc.
Talán gyűlölt,
a harag miatt,
mit önmagában hordott.
Még látom anya ijedt tekintetét,
makacsságát,
hogy védjen.
Agyam hátsó rejtekéből
villan néhány emlék,
mintha megint újra
gyámoltalan gyerekké válnék.
Az akkor érzett félelem
erővel tol a múltba,
egész lényem
merül az emlékezés kútba
Forrás: Maretics Erika
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!