Erzsikém!

Ez olyan gyönyörű! Külön versként ki is be is szerkesztem. olgi

Puszikállak érte!

Válasz

Mi legyek még.........

Míg kicsinyek voltak a gyermekeim,tejjé változtam,az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig.ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,s mikor szemükbe visszatért a fény,
naponként sütötte őket az enyém,s piros lett az arcuk,alma gömbölyű!
Kalács is voltam,meg vajas kenyér,és játékszer,hogy meg ne unjanak,és
képeskönyv,hogy megtanuljanak belőlem mindent amit álmodtam,növök
velük,már iskolás leszek s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell,vizsgázom-ó.tudom,
borzalmas,hogyha bennük elbukom!

Most széllé kell változnom,hogy elérjem az egyiket,a messzeségbe kint,
de aki volt örökre tovatűnt,s ha- elfogom,ha átölelem, lelke páncélját át nem
törhetem,s mindkettő bár belőlem sarjadott,többé már nékik mit sem adhatok,a földön nincs több oly bús szerelem,mint az anyáé,oly reménytelen.

Mi legyek még?Érettük mit tehetnék?Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek ha menekülni kell a rossz világból,
és tejjel mézzel folyó kis patak,isznak belőlem,hogyha szomjasak,és
dalolok majd nékik esztelen:
----Aludjatok el itt a keblemen.

Várnai Zseni

Válasz

Gyönyörű szép amit üzent nekünk! Köszönöm szépen!

Válasz

Erikám!

Egy ÉDESANYA csak ad, ad folyamatosan és ahogy Édesanyám mondja "a GYEREK nem adhatja vissza ugyanúgy a szeretetet szüleinek, ahogy Ő azt
kapta, de az UNOKÁK áramoltatják vissza azt az érzésvilágot, amit a Nagyszülők az Ő Édesanyjuknak adtak..."

Ezért felhőtlenebb talán a NAGYMAMA - UNOKA KAPCSOLAT!

Az élet konklúzióit, a megtapasztalásokat az életút egy-egy szakaszában
éjük meg élményként! Amikor a szeretet hiányát tapasztaljuk...

Talán ezt NEKÜNK, mármint házastársunknak kellene megtanítania GYERMEKEINKKEL, hogy ki is mutassák még életünkben az ÉDESANYA iránti
szeretetüket! (fordítva is igaz, de mi amikor otthon voltunk Velük más sem
tettünk, mint arról szólt a nap, hogy este haza jön a Papa ... és akkor Ő
volt a MINDEN, az APA -APA-APA- MI MEG CSAK ÚGY VOLTUNK, mert az természetes, hogy MI MINDÍG OTT VOLTUNK JELEN, kéznél...

Ezért fontosak a "családminták"! Nálunk Édesapám tanított meg figyelmesnek lenni Édesanyákkal és mindíg figyelmeztetett - ha szemtelenek voltunk Vele...

Mi is, hogy elváltunk a férjemtől folyamatosan ez volt a hiány! Ő
tetszelgett folyamatában az "APA-szerepkörben" és vissza nem
adott semmi tanítást.

Erre én is most jöttem rá, hiszen annyit
küzd egy NŐ a munkahelyén és aztán otthon, hogy nem érünk rá
lamentálni, morfondírozni az adott élethelyzetben.

Csak utána, aztán
levonjuk a tanulságot!

Igen Erikám! A családtörténetünkben talán ez a MI karmánk, hogy tanuljunk
ebből a leszületési élethelyzetből... és úgy tűnik tapasztalunk és tanulunk...

Nem NEKED kell megértetned VELÜK ERIKÁM, hogy mennyire SZERETED A GYERMEKEID, hanem ha megértő TÁRS NINCS, akkor majd MAGUKTÓL JÖNNEK RÁ!!!

CSAK IDŐBE TELIK! Pedig tudom, milyen jó lenne - ha egy kicsit vissza áramolna a SZERETET TŐLÜK is... EZ BENNÜNK EGY NAGY HIÁNY!
Aztán hidd el! Ezerszeresen kapod vissza az UNOKÁDTÓL! A amikor a
GYEREKEID is merérnek a megtapasztalásaik által Ők is szépen és lassan
adogatják vissza szeretet-élményüket!

Bár nem mindenkiben alakul ki a megtapasztalás tanítás, felismerés hiányában. Sokan válnak Önzővé... de ez az Ő karmájuk!

Puszi: olgi

Válasz

Drága Olgikám!

Igen, minden szavad igaz. Én már sokszor megpróbáltam, de még mindig nem tudom szavakba önteni, mit érzek a gyerekeim iránt. A szó, hogy szeretlek, ilyenkor kopott, és kevésnek tűnik. Csak keresem és keresem a módot, hogy megértessem velük, mennyire szeretem őket.
nagy sajnálattal hallottam, milyen szörnyűségeken mentetek keresztül kislányod és Te. Őszintén örülök, hogy nem vette őt el a jó Isten Tőled.
Kívánom, hogy még 50 évig élvezd unokád ( aki nagyon kis édes! :))
esetleg unokáid társaságát.
szeretettel ölellek. Erika

Előzmény

Válasz

Drága Etám, Erika!

Ennél nagyobb dicséretet nem is kaphattál volna... ennél nagyobb
elismerést... egy Édesanya! A gondoskodásáért, a mindenperces
jelenlétéért, a felősségért - amit csak egy ÉDESANYA érezhet át,
míg "el nem engedi" méhében ringatott magzatát...

Utána is azon féltéssel vesszük Őket körül, mint amikor még simogattuk őket a pocakunkban...

Nekem már van egy három éves Viola nevű Unokám!

Anita lányom azóta tudja, hogy "...anya ilyen nehéz élet adni?..." Ő
is majdnem belehalt a szülésbe, a császármetszbe, orvosi műhibaként
- amilyenek az Ő (Mi) születési körülményei voltak...

Újraélesztés, háromszori hasműtét egymás után... aznap! Mi ketten Édesanya (én) és Anita (lányom) akkor nőttünk fel egymáshoz!

Kinga lányom mondta nemrég:" Anya! Anita épp olyan jó Édesanya, mit Te vagy! (Kell nekem ennél több?... mondogatom magamban most is... meg
amikor zsörtölődöm!)

Igen én is akkor értettem meg saját Édesanyámat, amikor a lányom
életéért küzdött éjjel az ügyeletes orvos...

Még a jóistennel is perlekedtem, hogy nem veheti el a lányom! Nem vette el és megerősítette Testvéreivel is a kapcsolatunkat még jobban Viola által!

Ölellek Mindkettőtöket: olgi

Válasz

Igen. Csak akkor értenek majd meg mindet igazán. Az enyém 21 éves. :)
Köszönöm Eta! :)

Előzmény

Válasz

Ilyenek a szívünkről szakadt lányok és akkor is mindig imádjuk..
Az enyém már 28 éves az Anyák napi lapra azt írta..Köszönöm, amikor szükségem volt rád ott voltál és amikor kellett elengedtél...
Még nincs unokám de ha átéli ennek a misztérumát akkot megtudja mit jelent ez.. Én is megtudtam később mikor átéreztem az anyám fájdalmát..

Válasz