Egy fösvény összegyűjtött fél millió dénárt, és
örömmel tervezgette, hogy egy évig milyen kényelemben fog élni, mielőtt
újból befektetné pénzét. Ám ekkor megjelent a Halál Angyala, hogy
elvegye az életét.
Az ember könyörgött, és kérlelte az angyalt,
felhozott ezer érvet, csakhogy élhessen még egy kicsit, de az angyal
kérlelhetetlen maradt.
Adj még három napot, és vagyonom felét neked adom! kérlelte az ember.
Az angyal azonban még csak oda sem hallgatott, és elkezdte húzni az embert.
Csak még egy napot adj, könyörgöm, és tiéd lehet mindenem, amit oly sok fáradtsággal és izzadsággal gyűjtöttem össze!
Az angyal azonban hajthatatlan volt.
Annyit azért mégis csak sikerült elérnie az embernek, hogy néhány pillanatot kapjon, és papírra vethesse az alábbi üzenetet.
"Bárki
vagy is, aki megtalálod ezt az üzenetet, ha van annyid, hogy meg tudsz
belőle élni, ne vesztegesd idődet a vagyongyűjtésre. Élj! Az én fél
millió dénárom egy órával sem tudta meghosszabbítani az életemet."
Amikor
a milliomosok meghalnak, és az emberek megkérdezik, hogy mennyit
hagytak hátra, a válasz természetesen az, hogy mindenüket.
De a válasz az is lehet, hogy semennyit, mert őket vették el.
Buddha így tanított:
- Ez a föld az enyém, ezek pedig itt az én gyermekeim - mondja a buta, aki azt sem érti, hogy még ő maga sem az övé.
Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.
Kommentáld!