Megfontolandó szavak az öregségről.
Egy
nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön
zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés,
elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végülis
úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.
Tulajdonképpen
életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. .
Persze, nem a testem! Időnként én is
kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És
gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont
úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem
cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos
barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy
feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre
kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját
barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél,
vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire
semmi szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy
extravagáns legyek.
Annyiszor
megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték
volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki
törődik azzal, hogy hajnali 4 –ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok
a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem
emlékén…..és meg is teszem.
Sétálok
a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és
önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a
motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.
Ők
is lesznek öregek.
Tudom,
persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit,
elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát
igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg,
amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy
elüti a cicádat egy autó? De a megtört
szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen
maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én
nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a
fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha
nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy
múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit
gondolnak mások. . Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom
magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos,
válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem.
Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam.
Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az
időmet, mint, hogy mi lett volna ha… vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha
kedvem van hozzá/
Mindig
mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Ismeretlen
szerző, angolból fordítottam és ajánlom kor és kórtársaimnak.
Olga
És
ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az
élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az immunrendszert.
Kommentáld!