Miklósy Bulcsu
KÖLTÉSZET NAPJÁRA
Hej, Attila!
Hol voltál Te a Dunánál, ki tudja?
Melyik parton üldögéltél a lépcsőn?
Hogy jött eléd Szárszónak a vasútja?
Miért jöttél én elébem oly későn?
Zakatolt a szívemben egy hangulat,
Egy borongós, lélekbeli vonulat.
Forró vérem zubog, zubog hasztalan,
Mert agyamban Attilának sorsa van.
Meg kell néznem, hol ültél le,
melyik kőre,
Hol ültél és melyk oldalon lépcsőre?
Dinnyehéjjat hol sodort hát elébed?
Attila lelke előttem feléled.
Neki is volt hű szerelme, olyan nagy!
Jaj, hogy van ez?
Felfoghatja ezt az agy?
Hajt a vérem, nem tudok már aludni,
A Dunához rögtön el kell indulni.
Megyek hát a Hegyalján már hajnalban,
Kedvesemnek hangja hív
egy szép dalban.
Megyek már, jövök már,
ott ülök a lépcsőkön,
A szerelmen, az éjjelen tűnődöm.
Csacsog, cseveg a sok kicsi vízfodor,
Én vagyok csak, ki hajnalban ily botor.
Tündérkém képét a víztükörben keresem.
Becsukom szemeim,
de hiába, nem lelem,
Ilyen a végtelen, halhatatlan szerelem.
Hej, Attila, hol voltál Te melyik parton?
Mért utaztál el Szárszóra vasúton?
Miklóssy B. (saját)
Budapest, 2016. április 11.
Forrás:Miklóssy Bulcsu
Szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia > A NETWORK VILÁGHÁLÓ , Versek Idézetek Irodalmi Klub vezetője. Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!