Nagy Vendel
RÓMAI SASOK ÁRNYÉKÁBAN..
Templom előtt zsibongva,
gyűlik össze a nép,
Sok színes tóga, tarka
a kép.
Szivárvány íve feszül át, az Iszter két partján,
Dicsőséges
diadalív lehetne talán.
S Titusunkra koccintanak bíborszín pohárt tüzes
borokkal.
A harcból megjövők ezrei,
S lovaikat itatják
A hódoltságnak
új, fodrozó határvonalain,
Hol láncukat rázva bólogatnak karcsú csónakok
reménylőn.
Itt állították meg a Barbárok sokadalmát,
S ettől nyugatra
isszák már
A kultúra édes poharából a nektárt.
A város piacán özönlik
áldozni a tömeg,
Isteneinek oltárán öli a bárányt,
Bársonyvér
csordul márványcsatornákon, kőkése okán,
Jósolja jövőjét lapockája
csontjából,
Feledve népek szenvedését,
S élvezve a szenvedélyt.
Gondold
meg, ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van, e honban a
hazának.
Pusztulnunk nem kell egyikőnknek sem,
Éljünk ezen ősi földön,
itt,
Ha el is bukunk talán,
Dolgunkat tenni muszáj.
Neveinket dicsőn
Kőbe vési a szobrász.
Hősök bronzképe alá
Elmúltunk
mindannyian,
Márványkövön láthatod neveinket.
Belevésték hálás
maradékaink,
Kik tisztelettel gondolnak reánk.
Dicsőítenek
koszorúval,
s vár egy másik világ.
Szörnyű tűzkígyó fenekedik az
égen,
Hirtelen, hamarvást háborúság lészen.
A nap, a hold,a
csillagok, a fény ragyog,
Vízi orgona dallama száll, tündököl a behódolt
tájakon át,
Az ég alján szivárvány
ragyog ívelve sugarát,
Színeiben
pompázva, mint pogány bálvány.
S komor őrtornyok vigyázzák a
megfoghatatlan
Üvegkorsónyi, törékeny
provinciát.
2015 04 11 A
Költészet napján
KEDVES BARÁTAIM...
Köszöntök mindenkit a
Költészet napján, ezzel a versemmel, amely a mai napon az ünnep alkalmából
harmadik helyezést ért el
egy budapesti pályázaton
megszolalok müvészeti magazin
nagy.vendi54@gmail.com
Forrás: Nagy Vendel
Szerk.: NETWORK Versek idézetek szép történetek Klub vezetője>Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!