Petneházy
Kiss Bence
Bíztató
Szathmáry Olga Ottiliának
a
költőnek
Felettünk májusfa lobog
szél veri akár a dobot
Este álomba készüI
Ki verset ír s menedékül
Szétosztja a szíve-selymét
Akár egy fényes szelencét
S aranyfénnyel jelzi nevét
Aki verset ír legelébb
Ha kinézel a tavaszba
Szép szavad el nem orozza
Inkább segít s küld tenéked
Boldogítani líra-éket
A vers erős
s nem törékeny
Költő lettél sose szégyen
Dicsőséget jegyez nálunk
Így lesz széppé az országunk
Mert a vers a lélek tükre
- itt
a selyemcérna fűzd be -
S aranyat varrsz a betűkre
S így maradsz szép mindörökre
Mert TE szép vagy s szépnek látod
Az elvarázsolt világod
Virágzik a meggyfa ága
S rád mosolyog szép Olgánkra
Én is írtam már több könyvet
Talán így az élet könnyebb
Amerika hol születtem
Művészt faragott belőlem
S megpihenni hazajöttem
Aztán itt is művész lettem
Semmi más nem tud rám hatni
Nem is hagy a vers nyugodni
Te ki szép vagy s tehetséges
Áldjon meg az Isten Téged
S elvárja egy emberöltő
Szép Olgánk maradj jó költő
Tudást, szépet Családjának
Sok szép könyvet ád Olgának
Hidd el nekem kis dalosunk
Öröm az, hogy költők
vagyunk
St.
Luis-Magyarország
USA-Budapest
Forrás: Petneházy-Kiss Bence
Szerk.:Szathmáry Olga Ottília
Kommentáld!