A kávézó szögletében a szokott félhomály helyett spotlámpák ontották vakító fényüket.A box nem a meghittség hangulatát árasztotta mégis otthonosan fészkelődőt a férfikarok közé s rejtette az arcát a világoskék inggallér fölött a forró férfinyak hajlatába,s érezte a bőr alatt, az ütőér lüktetését.Kapaszkodott a férfi kezébe és a másik karjával a terebélyes bőrülőke takarasában ölelte a nadrág őv fölött a derekát.Ezeréve meghitt barátok bizalmasságával talált egymásra a testük és simultak össze.Nem voltak idegenek egymás számára,levetkőzve minden gátlást, tudomást nem véve a kávézó fiatal pincérének fél mosolyáról, csak egymás vonzását élvezték.Feszülten figyelt a férfira, és tudatáig el is jutottak a mondatok, értelmezte is és válaszolgatott is rá.Valami testenkivüli érzés hatalmasodott el rajta, a férfi közelében, nem is testen kivüli volt a csókok bűvöletében lélegzet.Pörgő szédülés....A Városligetben gyermekkori kedvence.. az Angyalos-hintós fehér gipsz lovas ringlispíl... a Carusellek-Carusellje.... a tükrös hintóban ülve a nyekergő gépzenére pörgő gépezet mellet a gyorsulásra a szerettet arcok elmosódtak és összefolytak, de hirtelen kimerevedtek a látómezőben az ismerős arcok ...Apu, Anyu mosolygós tekintete, Apu.. Apukám... Igen.. a világoskék ing, a középkék-ezüst csíkos nyakkendő, a mosolygó arcban a világítóan kék szempár....Apu! A hasonlóság! Nem pontról pontra csak a képzelet formázta egybe a mozaikokat! 1963.ááprilisa.. sietett, kezében volt a vállfa a világoskék inggel és sietősen gyürte a zsebébe az ezüst színeit felragyogtató nyakkendőt !" Mennem kell kisCicám! Vigyázz mindenre!Integetett a távozó autó után! Nem voltak baljós előérzetei.Nem érezte meg hogy a nyakkendő megkötött csomóját fogja nézni egy leforrasztott koporsón vágott kis ablakon keresztül...1963.április!
Indulunk Drágám! Engedelmesen elfogadta a felényújtott kezet és a kézbe kapaszkodva és végig a kezét fogva sétáltak ki az éjszakába.Ez az enyhe kora tavaszi este kicsalta a járókelőket, rácsodálkozott a forgalmas útvonalra ! Mellettük fiatalok csoportjai harsányan rótták útjukat előttük és mögöttük a járdán.

Egyedül szerettek volna lenni.

Egy elhanyagolt park, egy pad, és Te meg Én.

Egy kihasított ágyás a gondozatlan gyepből,ott küzdött ,a sorok között felburjánzott gyomokkal a kiültetett árvácskák  elszánt csoportja.Az éjszakai utcai világításnál apró szemecskéknek tűntek a halványlila-kénsárga szirmok közepébe illeszkedő sötétlődő foltok.Az ujjaiba már ott volt a moccanás, kigyomlálom... de a férfi selymes puha tenyere körbeöleli a kezét.Az ujjak simogató érintéssel ismerkednek, az ajkak puhán egymásra találnak és egymást kostólgatva vad dédelgetésbe kezdtek . Édes nyál gyült a szájakban, a kezek az ujjak felfedező útjukon pásztázták a másik testének minden titkos rejtekét.Sóhajtások és remegések, becéző szavak, mint valamikor a kezdetek kezdetén ,a kamasz lázadó évek homályából buktak volna elő, forrón és lüktetőn.Egy padon, egy elhagyatott parkban, ahol az áprilisi szél frissességével megborzongatta bőrüket és végig gereblyézte az engedelmesen meghajló árvácskák fejét.

Furcsa érzés kerítette hatalmába... a Fia tüsténkedett körülötte, valami nyomta a homlokát.. a klaviatúra!Vastag, fojtogató,ködszerű valami ölelte át béklyózta le.A Fia sietősen rángatta szét a függönyöket tárta ki az ablakokat., távolról nagyon távolról hallotta a zajokat érzékelte minden hol körülötte ezerrel világítanak az égők.Fényüket tompította a gomolygó füst, torkát kaparta a keserű égéstermék fuldokolt. A huzat, a légvonat lassan szívósan tette a dolgát .. fázott és az ablakokon tódult ki a füst.A konyhában az ezüstös csillogását antik feketére cserélt rozsdamentes edénykében ott koszolódott a feltett két tojás.... Úristen majdnem boldogan, majdnem boldogan ájultam át a semmibe, úgy, hogy szeretnek...


Holnap.. holnap ki kell mosni a bűzt a függönyökből... Igen Kisfiam.. becs' szóra, ha álmos vagyok nem teszek fel ételt fullra beállított villanytűzhelyre........