Nagyon szép és megható :)Sajnos az emberekben kihalt az érzelem és nem törődnek másik ember sorsával .Kellemes adventi vasárnapot kívánok :Marika

Válasz

Köszönöm a versed Ede!

Afrika gyermekeit is a Nagyhatalmak taszították rabszolgasorsba területfelosztó gyarmatosító politikájuk révén. Akár Magyarországot.

Koldúsnak és nyomorultnak ugyanaz a sorsa bárhol éljen a földön! Ugyanaz az életelleni megalázottság! olgi szerk.

Válasz

Egy hasonló téma mellyel kevesen foglalkoznak.... Tisztelettel: Sánta J. Ede

Afrika gyermekei – Örüljünk annak ami van!

A szegénységben eszembe jut,
Hogy az életem merre fut?
Ha a kenyeret hitelre veszem,
Őszintén, mi marad nekem?

Becsület, bizalom, barátok?
Lassan azt hiszem ez átok!
Megannyi bizonyítvány, s oklevél,
Eme életben mit sem ér!

S mégis hálás vagyok,
Hogy élek, s nem halok.
Gazdagabb vagyok, mint hiszem,
Itt van minden féltet kincsem.

Van fedél a fejem felett,
S ágy, ahol lehajtom fejem.
Betegség sem gyötör,
S bánat nem őröl.

Ha afrikai gyerekekre gondolok,
Akkor én szerencsés vagyok.
Nem kínoz éhínség,
Sem az örök kétség!

Nem öl meg az AIDS, a malária,
Mert vigyáz rám Szűz Mária!
Nem vesz fegyvert gyermekem kezébe,
S nem ég düh beteg szemébe.

Nem kell félnem a sötétben,
Hogy egyszer eljönnek értem.
Túsznak szednek, vagy rabnak,
Mikor mellettem milliók halnak.

Így hát örülök így szegényen,
Eme legyet nézem e kenyéren.
Hogy így is szerencsés vagyok,
Hogy éhen épp nem halok.

Mert mindig van annál rosszabb,
Aminél már úgy vélem nem lehet.
A leghatalmasabb gondban,
Eszembe jutnak e gyerekek!

Afrika gyermekei, a szenvedők.
Ők lesznek mindig szem előtt.
Addig ez az élet nekem,
Soha nem lesz gyötrelem!

Válasz

Magamba nézés

Tudom,hogy miden hiábavalóság
Hogy mindig vesztes fél maradok én
Hogy utolér a nagy bizonytalanság
Az egyedüllét mint fekete rém,
Tudom,hogy végzet balsors vagy kudarc sem
Tud változtatni e bús tételen
Hogy minden minden hiábavalóság
Mit elérhetne két üres kezem.

Vajon Jézus ki hűséges küzdőtárs
Mikor mellém áll hogy segítene
Mit gondol rólam amikor szívemnek
Bús lázadását figyeli szeme
Nem fáj-e Néki amikor panasszal
Veszem az élet vad ütéseit
És nem látom a milliók szívének
Kegyetlen vérző nyitott sebeit.

Tudom,hogy minden hiábavalóság
Csak egy cél van mit látni érdemes
Ezért a célért bűnbocsánatot nyer
Ki Istenének nagyot vétkezett.
Szeretnék szállni csillagok felett ha
Megdöbbent mások nyitott nagy sebe
Szeretném hogyha miattam nem fájna
Jézus szent szíve soha sohase!


Kárász Izabella

Válasz

Nagyon-nagyon szép ez a vers! Nagyon sajnálom őket!

Válasz

Köszönöm Ede a verset!

Meglehetősen aktuális, hiszen a hajléktalanoknak is egyre kilátástalanabb a sorsuk a hideg idő miatt!

olgi szerk.

Válasz