Szathmáry Olga Ottilia
Érintés
Bátortalan és félszeg volt érintésed.
Vízbe vetett kő vethet így hullámot.
Elszaladt a bántás és sok fájdalom.
Elmúlik magányom, ha Te átölelsz!
Még reggel tájt is ébren trónolt a hold.
Katonás ólomlábon ténferegett az idő.
Égbolton sötétlettek komor hófelhők.
Tovább vándoroltak, s kivilágosodott.
Kelet felől, felkacagott a napsütés!
Letekintett a fák téli időre vetkőzött,
mennybolt felé törő koronái között.
Föntről öntötte tájra, virágra melegét.
Nemrég még hópihékkel játszadozott,
kergetőzött a kedves szélfiú vidáman.
Fújta-kavarta, hó paplannal betakart
házakat, szánkózókat a domboldalon.
Két világ küzd meg és harcol egymással.
Hiába vakít már el napsugár fényessége.
Nem csukhatom be a szemem, sohasem.
Látni, éreznem és élnem kell világomban.
Ki fogja felmelengetni szívem jégpáncélját?
Fátyol helyett tövises koszorú fonta körbe.
Szíved dobbanását régóta érzem lelkemben.
Bátortalan, félszeg érintésed elegendő már!
Budakeszi, 2018. január 20.
Szathmáry Olga Ottilia
Festmény: Michelangelo, Ádám teremtése (részlet) Sixtusi-kápolna
https://www.youtube.com/watch?v=v9HOmlRYCYg
https://www.youtube.com/watch?v=rAFAer7kz0E
Kapcsolódó hírek:
SZATHMÁRY OLGA OTTILIA - ZÁRT AJAKKAL (saját vers)
FŐNIXKÉNT ÉG BENNEM A TŰZ - SZATHMÁRY OLGA OTTILIA