Szathmáry Olga Ottilia
Fáj a hiány!
(„Rólam, Jézus, emlékezzél,
Recordare, Jesu pie)
Halottaink az Ősök napján őszidőn,
elménk emlékeztet a múltra őrzőn.
Messze lobogott nyarunk, a forró tűz.
Megnyugvásra vár testünk és lelkünk.
Bensőnk elcsöndesült békére vágy.
Fák ágai hullatják levélékszereiket.
Lábunk alá terít puha avarszőnyeget.
Lépteink neszét az alvók ne hallhassák!
Hideg éjeken Anyaföldnek paplan-takaró.
Tél jöttével fehér hó lepi el védve fagytól.
Borongós nappalokon széltáncra kelnek,
majd humusszá érnek tavasz születésére.
Temetők halmai öltenek most díszes báli
ruhát.
Virágözöntől színeset,
s pislákolnak
mécsesek.
Árnyak játszanak fényekkel,
végzet az
élettel!
Ünnep ez a nap, már szeretteinké a boldogság.
Megérkeztek oda, ahol minket is örök fényesség
vár.
Csillagösvényen megyünk majd fölfelé az
Őseinkhez,
kiket nem a halál győzött le, lelkük
újjászületésre talált!
Teremtő boldogságos ölében pihennek, várnak
minket.
Ó’h igen, mily nagyon fáj szeretteink evilági
hiánya!
Csak most tudjuk meg mit is jelentettek itt
nekünk.
Tisztelettel gondoljunk reájuk,
bíráik nem
lehetünk.
Mindenség Teremtőnk tisztje ítélni „elevent
és holtat”!
Sírhantjukra tegyük emlékezésünk kerek
koszorúját.
Szórjuk be százszínű virággal
és gyújtsunk
gyertyát!
Holtakért az élők mondjanak imát,
szertartások teszik
méltóvá fényévnyi távolokból az emlékezés
pillanatait!
Drága Szüleim! Pihenjetek és éljétek békén új
léteteket!
Szívemben gondolataim által éltek, amelyek
Hozzátok
szállnak szemnek láthatatlan könnyű Angyal
szárnyakon.
Szeretet a legnagyobb kincs,
Tőletek kaptam
akár életem.
„Örök nyugodalmat adj, Uram, nekik és az örök
világosság
fényeskedjék nekik” –
hallgatom Liszt Ferenc
Requiemjét.
Könyörgésem méltósággal teli szelíd kérés
benne reménység.
„Recordare, Jesu pie, Rólam, Jézus,
emlékezzél”, fáj a hiány!
Ámen!
Debrecen-Budakeszi, 2018.11.02.
Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!