Szőcs Géza

  az idei Kossuth-díj kitüntetettje

2015. március

(„Túl sokat támadtak igazságtalanul”)

INTERJÚ

Riporter
Boldog Zoltán

Szőcs Gézát, az idei Kossuth-díj kitüntetettjét kérdeztük többek között az elismeréshez való viszonyáról,

a Nemzeti Könyvtár sorozatról,

a bölcsészképzésről,

Tamás Gáspár Miklós kortárs irodalomra vonatkozó kijelentéséről

és olvasásnépszerűsítésről.

Megfordult a fejedben, hogy nem veszed át a díjat?

Nem, ez nem fordult meg a fejemben.

Azért kérdezem, mert miniszterelnöki főtanácsadó vagy, korábban kultúráért felelős államtitkár voltál, így az állami díj személyeddel egy kormányhoz közeli emberhez került.

Ha jól értelmezem:

a kitüntetett szerzőről

(most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy a konkrét esetben

milyen névre hallgat)

legfőként az a kérdés merül fel,

hogy mivel foglalkozik, és hogy mihez vagy kihez van közel.

Ezt igen primitív

megközelítésnek érzem,

mert nem a szerző költői-írói értékei felől közelít

– ha vannak ilyenek – a kérdéshez, hanem egyéb spekulációk alapján.

Ezt nem tartom értelmiségi hozzáállásnak.

Egyébként – ha már az elismeréseknél tartunk – a kormányzatok elég sokféle módon honorálhatják saját kedvenceiket, és ezt meg is teszik,

nem kell Kossuth-díjat

adniuk nekik,

hiszen ott a

megszámlálhatatlan nagykereszt, érdemrend, rendjel, érdemérem…

Ha fölmerülne bennem olyan aggály, hogy vegyek-e át valamilyen kitüntetést, az esetleg arra vonatkozhatna,

hogy elfogadnám-e adott esetben azt az egyik legmagasabb állami elismerést, azt a valamiféle óriáskeresztet,

amellyel korábban Frunda Györgyöt tüntették ki…

Miközben mondjuk olyanok, mint Ara-Kovács Attila vagy Tóth Károly semmiféle elismerést nem kaptak erdélyi jogvédelmi aktivista múltjukért…   

De Frunda esetében

nemcsak azt kell tisztáznunk,

hogy mit nem tett a diktatúra idején – nem állt ki sem az emberi jogokért általában, sem a magyar jogokért különösen –, hanem azt is,

hogy az RMDSz opportunista,

a magyar jogokat, jogok iránti igényeket feladó politizálásának kulcsfigurája volt,

míg tevékenységét át nem profilírozta a haszonszerzésileg még ígéretesebb üzleti nyerészkedésre…

Gyalázat.

Ilyen katasztrófa-politikusokat tüntetnek ki Magyarországon,

erre mondom, hogy százszor is meggondolnám,

mit feleljek, ha nekem is felajánlanák. 

Egy megszólalásodban említetted: a díjakról sokat elárul, hogy Hamvas Béla például egyetlen díjat sem kapott.

Miért érzed fontosnak

a Kossuth-díjat?

Hiszen elfogadtad, átvetted, így valamiért jelentősége van számodra.

Túl sokat támadtak igazságtalanul,

túl sokszor retusáltak ki fotókról,

túl sokszor néztek levegőnek ahhoz, hogy ne örüljek az elismerésnek, a megbecsülésnek,

s talán a szeretetnek, amellyel a díjat nekem ítélték.

Nem mellesleg:

Petőfi sem kapott komoly díjat,

Ady sem, s még nagyon sokak nem.

A Kossuth-díjnak

arra kell törekednie,

hogy végre legyen

egy legfelső mérce a magyar irodalomban,

amely kizárja,

hogy Petőfitől Hamvasig

elismerés nélkül maradjanak jelentős irodalmi teljesítmények.

Ha jól tudom, a Nemzeti Könyvtár sorozatban megjelenő

Hamvas Béla-szövegek elé

Te írsz előszót.

Ez a terv.

Talán tudod, ki volt az,

aki még az Aczél-érában felvetette

a Hamvas-házaspár rehabilitálásának imperatívuszát,

mint amit a magyar kultúrpolitikának tudomásul kell vennie.

Óriási skandalum lett belőle.

  Szerintem nincs azzal baj, ha erre az illetőre gondoltak, hogy ő válogasson egy Hamvas-kötetet,

s akár még előszót is írjon hozzá.

Már csak azt kell tisztázni,

ki volt az az illető.

Szerinted mit szólna Hamvas, ha tudná, hogy ebben a sorozatban jelenik meg?

Lássuk csak, kik is jelentek meg ebben a sorozatban.

Tormay Cécile, Jókai Mór, P. Ábrahám Ernő, Gundel Károly, Karinthy Frigyes, Molnár Imre, Kriza János, Herman Ottó, Venesz József, Hevesi Lajos,

Széchenyi Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond,

Gárdonyi Géza, Romsics Ignác,

Kós Károly, Kodolányi János, Bánffy Miklós, Rejtő Jenő, Komjáthy István, Fraknói Vilmos, Venetianer Lajos, Dékány András, Szenczi Molnár Albert, Szent-Györgyi Albert,

Nemeskürty István, Krúdy Gyula, Madách Imre, Cziffra György,

Baktay Ervin, Móra Ferenc

és Németh László.

Szerintem bármely szerző büszke lehetne, ha rákerül egy ilyen listára. Hamvasról sem gondolom másként.

Mi a véleményed arról, hogy a kormány leépíti a bölcsészképzést?

A bölcsészképzés leépítése

– az nagyon kockázatos,

sőt veszélyes.

A bölcsészképzés átalakítása, megfeleltetése a 21. századi igényeknek:

komplex, felelősségteli feladat, pl. éppen azért, hogy ne csússzon bele a leépítésbe.

Mit lehetne tenni a kormányzatban és a közgondolkodásban jelen lévő bölcsészellenes hangulattal szemben?

A kormányzati és ahhoz közeli körökben és a sajtóban is minél többször kell beszélnünk a bölcsészet fontosságáról a nemzet identitásának építése szempontjából

– úgy, ahogy ezt most mi ketten is tesszük.

A Magyar PEN Club elnöke vagy, s biztosan magad is tapasztalod, hogy fogyatkozóban van a szépirodalom olvasótábora.

Milyen megoldást látsz arra, hogy ezt a folyamatot legalább késleltessük, netán megállítsuk?

A választ az a fordulat fogja elhozni,

amely szintézisbe hozza a klasszikus irodalmi kultúrát a számítógépes eszközökkel, technikákkal és mentalitással.

A Gutenberg galaxist kell egybetolnunk a cyberterekkel.

Milyen visszajelzéseket kaptál író- és szerkesztőkollégáidtól akkor, amikor először Erdélyben, majd Magyarországon elkezdtél részt venni a politikai életben?

Volt, aki állást szeretett volna a segítségemmel,

volt, aki irodalmi díjat, ösztöndíjat vagy kitüntetést.

Milyen szakmai visszajelzéseket kapsz ma műveidről?

Elhallgatnak,

vagy jobban odafigyelnek rád?

Elindult a honlapom.

A benne foglalt dokumentumok alapján ma kisebb érdeklődés irányul a könyveimre, mint korábban.

Tamás Gáspár Miklós azt állítja, hogy „az 1980-as években hat hónap alatt több jelentős irodalmi mű jelent meg, mint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban összesen”. Egyetértesz ezzel?

Rosszabbul írunk, mint 20 éve?

TGM gyakran túloz, hogy provokálhasson.

Ha szó szerint nem is, de alapvetően igaza van.

Nem rosszabbul írunk, hanem az írók nem találják a helyüket

az új viszonyok között.

Melyek a mai magyar irodalom legfontosabb tendenciái? Újabb elefántcsonttorony épül, vagy inkább popularizálódás jellemzi?

Párhuzamosan épülnek,

ezek a mi ikertornyaink.

Forrás:http://www.irodalmijelen.hu; riporter: Boldog Zoltán

Fotó: Szőcs Géza Nyugati Jelen

NETWORK Versek, Idézetek szép történetek Klub vezető:Szathmáry Olga Ottiliia