Szőke Sándorné Ágota Blogjából
IDÉZETEK VÍRÁGOKKAL...
Ha megtanulod élvezni
ezer
virág
illatát,
akkor nem fogsz egyhez ragaszkodni, és nem fogsz szenvedni
attól, ha azt az egyet nem kapod meg.
Ha ezer kedvenc edényed van,
egynek az elvesztését észre sem veszed, és boldogságod nem szenved
csorbát. Éppen ragaszkodásaid azok, melyek meggátolnak abban, hogy több
személyt és változatosabb dolgokat szeress.
Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain.
A virág
azonban tovább álmodozott.
Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget
ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt.
Így tudta
kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
“Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
(Wass Albert)
"Azért élünk, hogy a szépséget felfedezzük.
Minden egyéb csak a várakozás egy formája."
Kahlil Gibrán
Forrás: Szőke Sándorné Ágota
Szerk.: Szathmáry Olga Ottiia
Kommentáld!