A vak leány
Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát
amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú
mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették
szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak
látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az
élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy
visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:
'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek
voltak.'
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk.
Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az,
aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.
Az élet ajándék.
* Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
* Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
* Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
* Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.
* Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell
vezessél, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell
megtegyék.
* És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.
* És amikor gyötrő gondolatok rossz kedvűvé tesznek, mosolyogj
egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.
Kommentáld!