TORMAY CÉCILE

(Budapest, 1875. okt. 8.

- Mátraháza, 1937. ápr. 2.)

A századforduló legnagyobb magyar írónője.   Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Stílusművészetének koronája hatalmas trilógiája; az „Ősi küldött”, amelyben a Kelet és Nyugat két malomköve közé szorult tragikus magyar sors nagy regényét írta meg. Ő írta meg a világháború után bekövetkezett összeomlás siralmas krónikáját látomásos erejű „Bujdosó Könyvében”.   A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött a kommunizmus halálos ítéletével.   „Napkelet” című folyóiratában ő gyűjtötte össze a világháború után induló új magyar nemzedéket.   Szinte írói sikereit is feláldozta a szervező munkának nemzete és Európa közös nagy céljai érdekében.   Ezt az érdemet méltányolta a nemzet, amikor őt küldte a Népszövetség mellett működő Szellemi Együttműködés Tanácsába Genfbe.     Sikere túlnőtt az ország határain, műveit angol, francia, német, olasz nyelvre is lefordították és a legelőkelőbb külföldi folyóiratokban közölték.   Halála évében akarta az Akadémia a Nobel-díjra ajánlani. Főbb művei: Apródszerelem (novellák, Bp., 1900) Apró bűnök (novellák, Bp., 1905) Emberek a kövek között (regény, Bp., 1911) A régi ház (regény, Bp., 1914) Viaszfigurák (novellák, Bp., 1918) Álmok (novellák, Bp., 1920) Bujdosó könyv (regény, I - II., Bp., 1921 - 22) Megállt az óra (novellák, Bp., 1924) Az ősi küldött (regény, I - III., Bp., 1933 - 37) Úti képek (Bp., 1935)

Tormay Cécile és a Napkelet

Tormay Cécile 1925-ben 50 évesen pályája csúcsán volt.

A világháború előtt írott regényeit szinte minden európai nyelvre lefordították, a nemzetközi irodalmi körökbe maga Anatole France vezette be.

A húszas évektől a politikába is bekapcsolódott, saját nőszervezetet is alakított Horthy támogatására.

A Tanácsköztársaságról írott naplóregénye a Horthy-korszak szellemi megalapozásának számított. A régi világ széthullásáért a bolsevikokat, a zsidókat és a férfiakat okolta: nem csoda, hogy Szamuely Tibor valóságos ördögként jelent meg a könyvben.

Ezután rábízták a Nyugat ellenében létrehozott konzervatív Napkelet főszerkesztői posztját:

vezetése alatt a folyóirat nem vált unalmas kurzuslappá, sőt, innen kizárta a primer politikát.

Mások mellett itt publikált: Szerb Antal, Halász Gábor, Németh László vagy Hamvas Béla is.

Egyik szerkesztőtársa - Zichyné Pallavicini Edina volt, akinek lakásán a Tanácsköztársaságot is átvészelte, később pedig spiritiszta szeánszokat tartottak együtt. A grófnő szintén nem volt jó ízlés híján, az ő irodalmi szalonja hívta meg Thomas Mannt Budapestre.

Minden jól alakult hát, amíg 1925-ben el nem kezdődött Edina és Zichy Rafael gróf válópere. A nő nem akart válni, mire férje azzal állt a bíróság elé, hogy az asszony rendszeresen megcsalta őt, mégpedig nem mással, mint Tormay Cécile-lel. Egy leszbikus kapcsolat fajtalanságnak számított, s akár börtön járt volna érte, de a konzervatív körökből való kiűzetés biztosan.

Cécile és Edina ellenpert indítottak hamis vád miatt. Ellenük vallott a Zichy-család inasa és komornája is, akik azt állították, hogy látták a két nőt intim helyzetekben. A botrányos per a sajtóban is nagy visszhangot kapott, s komoly esély volt rá, hogy a bíróság Zichy grófnak ad igazat.

Végül magának Horthy Miklósnak kellett latba vetnie befolyását. A koronatanúkat szavahihetetlennek nyilvánították, a gróf másfél évet kapott.

Cécile-t megviselte a perrel járó nyilvánosság. Az intim kapcsolatot tagadta, magánéletéről csak annyit árult el, hogy férfiba nem volt soha szerelmes. Nem is ment férjhez soha. Nem sokkal később ismét egy asszonnyal, gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval élt együtt egy mátraházi kúriában. Hivatalosan ez is csak barátság volt, amely Cécile haláláig tartott.

Amikor 1935-ben szívbetegségben meghalt, temetésén nemcsak a politikai elit búcsúztatta, hanem a Nyugat és Szerb Antal is elismerő szavakkal emlékezett meg róla.

Összetett jellem volt, konzervatív értékrendje kellős közepén egy jókora titokkal.

Forrás:http://polusonline.blogspot.com Derzsi Elekes Andor

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia