Turcsány Péter életrajza
Turcsány Péter
1951. március 7-én született Budapesten.
Író, műfordító, szociológus,
kiadóvezető, EU-pályázati szakértő.
Hat gyermek apja.
Két unokája van.
Nős. felesége: Szutor Ágnes szinkrontolmács, kertészmérnök, népdalénekes.
Verseit már gimnazista korától közlik az országos fórumok. 18 esztendős
korában, 1969 márciusában, a cseh Jan Palach halálhírére, tudatos
lázadóként abbahagyja tanulmányait.
Ennek ellenére az Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetemén szemináriumon hallgatja végig a
szociológia szakot.
Tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémia Szociológia
Intézet Értékkutató Műhelyének és az MTA Irodalmi Tudományos Intézet
szemiotikai és verstani kutatócsoportjának.
Közel tíz esztendeig a
Fiatal Művészek klubja irodalmi programjainak szervezője (Konferenciák
szervezése, Szerves Kultúra-esték), Olvasótáborok szervezője és Állami
Gondozott gyerekek számára Gosztonyi Gézával az Életkapu-táborok egyik
alapítója.
Költői indulása a 68-as generáció szelíd tekintetű vadjaival
rokonítja (Farmerben lépő szarvas, Memento Urbus I-V, Országúti csavargó
sirama, memento '68 Európa stb. )
Magyarországi kötetei mellett a
nyugati és amerikai emigráns sajtó közölte radikális, ellenzéki szellemű
verseit (Őrültek városa, A nagyvilág kálváriáján stb.).
1970-ban
rendőri figyelmeztetést kap, majd hosszú kihallgatások után, ahol nem
engedte magát beszervezni, 1971. okt. 23-án – a magyar BM akkor így
ünnepelt! – Rendőri Felügyelet alá helyezik. Több jelentős értelmiségi
áll ki ekkor Turcsány Péter mellett (Nagy László, Berek Katalin, Vajda
Mihály, Gyurkó László és mások), ennek hatására decemberben a
Belügyminiszter megszüntetni az eljárást (a 90-es években a BM-raktárból
előkerült háttériratok Szigorúan titkos címmel 2001-ben megjelentek
TP: A mérleg közepén című kötete II. részében).
Az 1970-es évek
elején megindult március 15-i tüntetéseken rendszeresen az utcán
találjuk, de arra vigyáz, hogy szónoklatot sehol se mondjon, olykor
barátainak Ady Endre: Piros gyász ünnepén című versét szavalja. A
kivezényelt munkásőrök ekkor még a Petőfi szobornál azal fenyegetik a
fiatalokat, hogy a Dunába dobják őket…
1972-ben Kőbányai János és
Demszky Gábor révén őt is tanácskozni hívják az ultrabalosoknak tartott
jogi egyetemisták, akik március 21-re ellentüntetést (!) szerveznek
Budapesten.
Turcsány az utcára invitált gimnazistákkal való
visszaélésnek tartja a „kontrademonstrációt”, félti őket, hogy utcára
küldésükkel kiszolgáltatják őket a BM-nek, az ő rábeszélésére Báron
György lakásán a szervezők eldöntik – belső szavazás alapján -, hogy
hazaküldik a korábban elhívottakat.
A Belügyminiszter így is eljárást
indít a csoport három vezetője ellen.
1973. március 15-én rendőrök
állítják meg a Belvárosban a márciusi tüntetőket, közöttük van Turcsány
Péter egy barátja, Murgács Gábor is, aki letartóztatása után még a
tárgyaláson is Turcsány egyik versét szavalta el a megdöbbent
kihallgatók, majd a bírák előtt.
Ebben az időszakban több verse
ellenzéki körökben szájról-szájra terjed, noha néhány versét a Kortárs
és az Új írás közli, de a jelentősebbek nem kerülnek kinyomtatásra. Nem
egy ismerősét letartóztatják még Turcsány verseinek elmondása miatt is.
Több
kulturális mozgalomban jelentős szerepet visz. Alföldi Judit önálló
filmet forgat vele, ahol egy emeletes belvárosi ház udvarán élő
kontrasztként magyar táltos éneket kántál a világ süket füleibe. Bódi
Gábor mellett filmforgatáson vesz részt, olykor asszisztensként. A 25.
színház indulásakor 1971-1972-ben szintén asszisztensként Horváth Jenő
mellett találjuk. Már ekkor önálló irodalmi műsorok összeállításával is
kísérletezik. C kategóriás amatőr rendezői vizsgát tesz le. Saját
felolvasóestjei főleg az egyetemeken és a főiskolákon érnek el jelentős
sikert (Szombathelyi Tanárképző Iskola, Szegedi Egyetem, Budapesti Marx
Károly Közgazdasági Egyetem, Debreceni Tanárképző Iskola), de teltházas
rendezvényeken gyakran előfordul vidéki kultúrházakban és könyvtárakban
is. Sok életre szóló barátra tesz szert ettől az időtől fogva.
- 1979-ben
"hivatalosan" a Madárúton című antológia - negyvenöt társával együtt -
indítja el költői emzedékét.
- 1981-ben jelenik meg első kötete, a kor
hangulatát és Turcsány Péter garabonciás elhivatottságát egyként tükröző
Tarisznya címmel.
- 1985-ben már a Testamentum követte, benne a
címadó vers, a Rákossy korszaktól 1980-ig kíséri nemzedékét, alakjait,
sokszor néven szólítva, személyesen is bevonva a poémába.
Költeményeire
a kritikusok többnyire elismerően reagáltak. Iszlai Zoltán és Bella
István már 79-ben kiemeli kortársai közül, utóbbi egyik verse alapján
farmerben lépő nemzedékként szólítja meg a nála fiatalabbakat.
Kulcsár-Szabó Ernő Turcsány Péter Grimasz és maszk című
szonettkoszorúinak posztmodern, megkettőzött szerepjátszására
figyelmeztet hangsúlyozva, hogy Turcsánynál már a forma is a játék
önálló kifejező eszköze. Szörényi László felfedezi Turcsány első
kötetében az Illyés-i szociális érzék és nemzeti érzület folytonosságát.
Nyilassy Balázs kortárs kritikus urbánus és népi irodalom nagy
szintézisét várja a költőtől.
Oláh János is tisztelettel ír fiatalabb
kortársa nyelvi és zenei képességeiről. Azt természetesnek tekinthetjük,
hogy Turcsány Péter költői magatartása miatt ezeket a korabeli elismerő
írásokat semmiféle hivatalos elismerés nem kíséri.
A Testamentum című
poémát neves szociológusok a korszak és a nemzedék szociológiailag is hű
bemutatásának tartják (Hankiss Elemér, Gosztonyi Géza).
A 70-80-as
években a kulturális rendezvényszervezés politikai tettnek minősült, sőt
folyamatos retorziókat vont maga után (Fiatal Művészek Klubja bezárása,
előadások előzetes cenzúrázása, a megtartott estek előtti házkutatások
stb.).
A szociológia és a művelődéskutatás a 70-es évek végétől
fokozottan erősödött Magyarországon, és a reformmozgalom illetve az
ellenzékiség térnyerésével párhuzamosan fejtette ki hatását. Turcsány
Pétert természetesen vonzotta ez a közeg, s maga is hozzájárult a magyar
társadalom szélesebb körű eszmélési folyamatához.
Budapest XI.
kerületi, Fadrusz utcai lakása akkor és a rendszerváltozási folyamat
idején is a forrongó időszak nagy helyszínei közé tartozik.
1979
decemberében az állami gondozottakkal végzett verselői szakkör
sikereiről publikál a Világosság című lapban, s ugyanakkor a Magyar
Rádióban gyerekadásaiban Szó Péter bácsi műsorát is vezeti.
1981.
őszén megírt Szobor című versét, ami a lengyel szolidáris mozgalom
betiltásáról szólt, Krassó Tibor vitte a szamizdat nyilvánossága elé.
Kapcsolatai erősek a Demszky-féle szamizdatos körökkel is. Ebben az
időszakban írt előadásai, tanulmányai elsősorban különböző szaklapokban
tudtak megjelenni. Irodalomtörténet, Kultúra és közösség, Olvasónép stb.
Irodalom- és kultúraszervezőként sokak számára maga is megteremtette a
Fiatal Művészek Klubjában és a Szkéné Színházban a második nyilvánosság
lehetőségeit.(Megszervezte Balaskó Jenő előadássorozatát, Lezsák Sándor
teljes estés költői bemutatását és Niké cselédei címmel nő-költők estjét
tartotta meg. Szkénében Az FMK-ban 30-40 kortársát mutatta be a
Költészet Másodállásban című sorozatában.)
A 70-es évek közepétől –
bölcsész és közgazdász fiatalokkal együtt - Szelényi István, Sipos
Katalin, Józsa Péter és Vitányi Iván kutatásaiban külsősként dolgozik az
MTA Szociológia Intézetében, a Népművelési Intézetben és a VÁTI
kutatásaiban.
Részt vesz a korszak jelentős szociológia, kulturális,
illetve cigánykutatásaiban. 1981-től, első verseskötete megjelentetése
után, a
Fiatal Írók József Attila köre, később a JAK, majd a Magyar
Írószövetség tagja.
A 80-as évek közepétől Hankiss Elemér
megbízásából önállóan kutatja az 1949 előtti iparos egyletek, kulturális
és civil szervezetek tradícióit. Ebben az időszakban írja meg Arcok a
panaszfal mellől címen elveszett szociográfiai elemző kötetét, amit a
volt MSZMP Politikai Intézet egyik munkatársa publikálásra bekért, de az
Intézet a szerzőnek máig nem adott vissza, egyes kéziratos darabjai az
MTA Szociológiai Intézet raktárában esetleg még a kérdőívek között
fellelhetők.
A VÁTI megbízásából a Ferencváros átépítése előtti
urbanisztikai kutatásokban is részt vesz.
Az alakuló ellenzék
tagjaival együtt dolgozik Havas Gábor cigányság-kutatásában. A
nyírlugosi cigánytelepről írott tanulmánya alapján rendezte meg a SZETA
képzőművészeti tárlatát Újpesten, aminek bevételét a tábor
felszámolására ajánlották fel a helyi tanácsnak. Ennek a a kutatásnak a
melléktermékeként Demszki Gáborral elsők között hozták nyilvánosságra
szamizdat-körökben az uszkai malenkij-robotra elhurcolt magyarok
tragédiáját.
Egy másik, országos kutatás részeként feltárta
É-magyarországon a rátkai svábság Szovjetunióba történt elhurcolásának
eseményeit is, ahogy a magukra hagyott asszonyok és gyermekek emlékeztek
erre.
Mezei Gáborral, Csongor Annával, Bucz Hunoral és másokkal az
Újpesti Családsegítő Intézet zervezésében részt vett az egyik első,
cigánygyerekek integrálását megkísérlő szociális munkában
(szakkörvezetés, táborszervezés stb.)
1988 szeptemberében a Kossuth
téren megrendezett Bös-Nagymarosi Vízlépcső megépítése elleni tüntetés
nyitószónoka, az egybegyűlt tömeg előtt elmondja az erre az alakalomra
írt Duna üzenete című költeményét.
A Magyar Demokrata Fórum és a
Bajcsy-Zsilinszky Társaság egyik alapítója. Utóbbi képviselőjeként
1988–89-ben részt vesz Budapesten a XI. kerületi Kerekasztal
Tanácskozásokon, majd listás képviselőjelöltként Budapesten.
1989-tól
Fekete Györggyel, Bedő Árpáddal és Nemessuri Zoltánnal 1990 elejéig
szerkesztik az MDF Hírlevelét, amely a Magyar Fórum megjelenése előtt a
mozgalom és a párt jelentős szellemi orgánuma volt.
Turcsány Péter
vezércikkekben számol be a mozgalom vagy párt közötti választás, majd a
Bíró vagy Antall elnökké választásának kérdéseiről.
1992-től 1998-ig
az MDF kulturális bizottságának vezetője és a második demokratikus
parlanenti ciklusban a Parlament kulturális bizottságának is delegált
tagja, több kulturális és népművelési törvény kialakításában aktívan
vesz részt. A Lyukas óra című folyóirat felkérésére létrehozza a
Csokonai Versiskolát, ahol főként egyetemisták számára verstant,
poétikát és verskészítést tanít.
1997-ben a Zeneakadémia nagytermében
az MDF szervezésében megrendezésre kerülő, nagysikerű Kulturális
Nemzeti Gálaest rendezője, s ugyanebben az évben a Gellért Szállóban
szintén az MDF szervezésében nyilvános tanácskozáson szólítja meg az
utóbb 10 év oktatási és kulturális minisztereit.
A bolseviki
alapozású társadalmi rendszer bukásával korábbi tűrt vagy tiltott
irodalomszervezői és szociológusi tevékenységét elsősorban szerkesztői
és könyvkiadói munkákban kamatoztatja.
Wass Albert, Németh László,
Székely Mózes, Géretz Attila, Gyurkovits Tibor életművének szerkesztője.
Dvoszky Hedviggel közös szerkesztésben adta ki a Belső tárlat (Somogyi
Győző, Kő Pál, Mezei Gábor, Szemadán György Fekete György kötetei) című
művészeti könyvsorozatot.
A magyarság múltjának letagadott és
elhallgatott dokumentumainak megjelentetője (Kollányi Károly, Reszneki
Zákó András, Rugonfalvi Kiss István, Rónai András, Hankiss János és
mások munkái).
Több nagyhatású konferencia (pld. Kárpát-medencei
Keresztkötődések) és számos olvasótábor és nemzetstratégiai tábor
főszervezője (Ki népei vagytok tábor).
Irodalomszervező munkáját jelzi,
hogy Tóth Éva költőnővel és Ács Jenő költővel együtt alapította meg az
évente kiosztásra kerülő PoLíSz költői- és műfordítói díjakat, Barcsa
Dániel történész-íróval pedig a PoLíSz Gyulai Pál díját, továbbá Lezsák
Sándorral és Püski Sándorral a Csengey-díjat, és Szutor Ágnessel a Wass
Albert díjat.
Újabb versesköteteiben az egyéniség, a közösség, a
nemzet és a kereszténység veszélyeztetettsége ellen küzd, a klasszikus
harmónia eszményét sem megvetve.
A 90-es években majd az ezredforduló
után megjelentetett köteteit jelentős elemzők méltatják (Tüskés Tibor,
Csűrös Miklós, Kabdebó Lóránt és mások). Közművelődési és kiadó
munkássága mellett költőként is kiemelten értékelik Turcsány Péter
munkásságát.
Munkái megtalálhatóak a tp.krater.hu című weboldalon.
Munkahelyei: geodéta,
földmérő, kérdezőbiztos, irodalomkutató, szociológus, külön személyi
ajánlással magyar-történelem tanár és népművelő, önkormányzati sajtó
tanácsos, lektor, szerkesztő, lapfőszerkesztő, kiadóvezető.
Választott tisztségei: 1988-tól
kis megszakítással a Polisz (PoLíSz) című irodalmi lap főszerkesztője,
1991-től a Kráter Műhely Egyesület könyvkiadó-vezetője, majd 1998-tól
elnöke. 1999-től a kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének
(ITÁSZ) ügyvezető elnöke, majd alelnöke. 2006-tól a FIDESZ-KDNP
jelöltjeként Pomáz város önkormányzati képviselője. 2010-ben Pomázon
újra választják képviselőnek, a Kulturális, Oktatási és Ifjúsági
Bizottság tagja, továbbá Idegefonrgalmi Tanácsnok.
Díjai és ösztöndíjai: Soros
ösztöndíj (1987-88), Lakitelek Alapítvány ösztöndíja (1996-1997)
Lakitelek Alapítvány Kölcsey-díja (1997), Pest megye Millenniumi
Különdíja (2000), Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja, 2005), Magyar
Köztárasági Arany Érdemkereszt (2011).
Szépirodalmi munkássága
Verseskötetei:
Tarisznya (1982, Magvető), Testamentum (1986, Szépirodalmi), Mázsa és
pehely (1995, Antológia), Megmentett tisztásaink (1998, Kráter),
Emelkedj, Atlantisz! (2003, Kráter), 56 után tücsök- és Isten.hangra
(2007), Arc és Lélekzet (versek, 2011).
Esszékötetei: A
mérleg közepén I-II. – „Gyermekpedagógiai, verstan-poétikai,
irodalomismereti és közéleti írások" (2000, Kráter). A Mezőség magyar
öröksége (2006)
Esszéregénye: Wass Albert a boldog-szomorú ember I.
Szociográfia, antropológia: Arcok
a panaszfal mellől - A megismerés archeológiája 1972 - 1992
(társadalomrajzok, életstratégiák, antropológiai metszetek (honlapon,
kéziratban)
Ismeretterjesztő fotóalbum: Pomáz és a deratáj (Szerzőtárs: Morvay Zsuzsannával)
Fordításkötei: (Blaga Dimitrova, Salvatore Qasimodo, Giuseppe Ungaretti, Velemir Hlebnyikov) társfordítója és szerkesztője.
Antológiai részvételek:
Madárúton, 1979, A szarvassá változott fiú, 1981, Versmondók könyve,
1984, Novissima poesia Húngaria, 1985, Versnaptár 1987. Kemény Bertalan
Emlékkönyv, 1988, Válasz évköny 1989/II, Püsky, "Tagjai vagyunk
egymásnak" - a 70 éves Mészöly Miklós köszöntése, 1991,
Ezerkilencszázötvenhat, te csillag, Püsky, 1991 Szárszó '93, Püsky
Ezenyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Püsky 1998 Vér folyik a pesti
utcán, 1999, Szavak kéke, aranya. Pest megyei Írók és költők antológiája
Pest Megye Ök. 2000, Magyarokhoz, Felsőmagyarország kiadó, 2000, Régi
nagy patrónánk - magyar Mária versek 2000, Publicationes Universitatis
Miskolciensis 2001, Imakönyv - Magyarországért, édes hazánkért 2003,
Eszmefuttatások - aforizmák, bölcs üzenetek 2004, Széttöretett - a
magyar fájdalom és reménykedés versei, 2006, Philologiae Amor - a 60
éves Pál Ferenc tiszteletére 2010. 101 vers és ének Csíksomlyóról 2010,
Arcok és énekek 2010,
Kulturális és politikai beszédeiből: Az
avatgarde hiánya, előadás a szentendrei FIJAK találkozón, 1984. május
17-én, az előadás olyan áttekintést ad a szocializmus korszakának
költészetéről, amely Magyarországon az elsők között a dimenziók nélküli
kultúra és a tömeglét kritikáját is adja. Merjünk ismét ’56 gyermekei
lenni! Pomázon 2008, október 23-án, Sorsfordító idők nagy írója, Wass
Albert szobrának 2009. július 4-i pomázi avatóbeszéde, amelyben a
Trianoni Döntés évfordulójának vetületében elemzi a nagy erdélyi író
hagyatékát.:„Trianon nekünk célt (célokat) meghatározó nap, mert a
magyarnak – bármelyik állam polgáraként is él – a magyar nemzet részének
kell maradnia ma és a jövőben is. Őseinktől örökölt génjeink és
szellemi-erkölcsi létparancsunk is ezt követeli meg tőlünk.”
2010
augusztus végén Radnaborbereken Reményik Sándor 120 éves születési
évfordulóján méltatja a költő utolsó életszakaszának költeményeit
Apokaliptikus végkifejlet 1938-1942 című előadásában.
Forrás: Turcsány Péter író-költő
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
Turcsány Péter - Óda Calliopéhez
TURCSÁNY PÉTER - HÉJ, FÉNY, KUPOLA
Turcsány Péter - versrészlet 1985-ből:
TURCSÁNY PÉTER - AZ EMBER VÉGES, AZ ÍRÁS ÖRÖK